Antoni Rita
3 perc olvasás


A transzneműség nem valami misztikus dolog, hanem ugyanúgy része a mindennapoknak, mint oly sok más téma, és hús-vér emberek életét érinti
A Budapest Pride legújabb 18 részes sorozatában transzneműek szerették volna lebontani a hallgatás falát, azzal, hogy kibeszélik a leggyakoribb tabutémákat, így a vallással, gyermekvállalással, detranzícióval, illetve a fiatalkorúak nemváltásával kapcsolatban.
Egy évvel ezelőtt nyújtotta be Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes azt a közigazgatási salátatörvényt – épp a Transznemű Láthatóság Napján –, amely ellehetetlenítette a transzneműek hivatalos nem és névváltoztatását.
A 33-as paragrafus előtt a magyar emberek többsége nem is nagyon hallott, vagy csak keveset, és azokat is bulvárújságokból vagy propagandaoldalakról. A videósorozat készítői – transznemű emberek és támogatóik –, úgy gondolják, hogy a transzneműség nem valami misztikus dolog, hanem ugyanúgy része a mindennapoknak, mint oly sok más téma, és hús-vér emberek életét érinti.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások