Antoni Rita
3 perc olvasás


„Amikor először látogatott meg egy transzszexuális csoport a Vatikánban, sírva távoztak, azt mondták, segítő kezet, csókot adtam nekik... mintha valami különlegest tettem volna velük. De hát ők Isten lányai!" – Ferenc pápa mondatait több magyar sajtóorgánum is átvette, amit először a HVG szúrt ki.
A pápa természetesen nem csak a transzneműekkel történő találkozásáról mesélt, hanem leginkább arról, hogy folytatja „békeoffenzíváját” Ukrajnáért, és kiemelten fontosnak tartja, hogy minél több Oroszországba hurcolt ukrán gyermek térhessen vissza családjához.
Talán nem véletlen, hogy Magyarországon az interjú transzneműekről szóló része keltette a legnagyobb feltűnést. Mint ismeretes a magyar kormány az elmúlt időszakban több LMBT-ellenes és transzfób rendelkezést hozott. A rendelkezésekben még azt is tagadják, hogy transzneműek léteznének, és visszamenőlegesen próbálták ellehetetleníteni transzneműek jogi nemváltását. Ferenc pápa ominózus gondolatai leginkább arra világítanak rá, hogy bizony a szexuális kisebbségekhez tartozó emberek is emberek, akiknek jogaik lennének.
🏳🌈🏳🌈🏳🌈
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások