top of page

Tanuljunk empátiát Perintfalvi Ritától

Frissítve: 2021. dec. 10.

Jó lenne, ha szociális munkások és más segítő szakemberek képzésében is kötelező olvasmány lenne Perintfalvi Rita könyve.


Amire nincs bocsánat – Szexuális ragadozók az egyházban


Perintfalvi Rita teológusként nemcsak együttérez az egyházi szexuális visszaélések áldozataival, hanem emberként is mélységesen felháborítja az áldozatokat ért bántalmazás.


Perintfalvi Rita Amire nincs bocsánat című könyvét sok szempontból lehet méltatni. A kötet úttörő abban, hogy magyar közegben foglalkozik az egyházi szexuális visszaélésekkel, és nemcsak statisztikai adatokat közöl, hanem történeteket mesél el, rendszerszinten vizsgálja a problémát, különböző korú és nemű áldozatokkal foglalkozik, és gyógyulási utakat is felvázol.


Én most mégsem ezekbe akarok belemenni, hanem valami olyasmibe, amiről nem nagyon írnak a könyv kapcsán. Szerepel ugyanis benne két levelezés olyan áldozatokkal, akik nem érezték képesnek magukat, hogy szóban meséljék el történetüket. Nemcsak az áldozatok levelei, hanem Rita válaszai is megjelennek a könyvben. Nagyon javaslom ezeket elolvasni, mert segíthetnek megválaszolni azt a kérdést, amit nagyon sok szakembertől és laikustól hallottam már: „mélyen együttérzek az áldozatokkal, de mégis hogy lehet egy ilyen történetre reagálni?”.



Rita egyik legfontosabb reakciója, hogy nem kérdőjelezi meg a történteket. Nem próbálja meggyőzni az áldozatokat, hogy biztos csak ők érezték határátlépésnek az adott dolgot, sőt megerősíti őket abban, hogy a másik félnek nem volt joga ezt tenni velük, és nem az ő hibájuk, ami történt (még ha ők esetleg úgy is érzik).


Nem faggatózik, ha netán kérdez, akkor levelezőpartnere elejtett félmondataira reagálva („Azt mondod, hogy »mindig is úgy állította be, hogy ez hozzátartozik a gyönyörűséges szeretethez«? Úgy érted, hogy többször is történt hasonló eset?”) Értelmezi, elemzi azt, ami az áldozattal történt, segít neki meglátni azt, amit magától esetleg nem vett észre, mert nem akarta elhinni, hogy a másik fél szándékosan kihasználta. Időnként párhuzamokat is említ más áldozatok történeteiből.


Az ilyesmi akár előhozhat hasonló emlékeket az áldozatból, de ami még fontosabb: megerősíti abban, hogy nincs egyedül, mások is átéltek hasonlót. És persze azért sincs egyedül, mert végig érezheti, hogy Rita együttérez vele és nemcsak teológusként, hanem emberként is mélységesen felháborítja az áldozatot ért bántalmazás.