ELFOGADÁS A szülői csoport legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy csatlakozott azokhoz a civil szervezetekhez, akik elutasítják a kormány családellenes javaslatcsomagját.
Az volt a célunk, hogy helyet adjunk a gyerekeknek és a szülőknek, hogy megtalálják egymást – Fotó: Ligeti György
Egy hely a gyerekeknek és a szülőknek, hogy egymásra találjanak
„Fél éves voltam, amikor megkaptam a járványos gyermekbénulást és az egyik lábam lebénult, maradandó mozgássérültséget okozva. Ezért tudom, milyen másnak lenni, mint a többiek. Tudom milyen, amikor kirekesztenek, megbélyegeznek, csúfolnak és megpróbálnak lenyomni, mert végre valakivel megtehetik ezt.”
Minden LMBTQ fiatal számára élete egyik legfontosabb momentuma az előbújás, amelyet követően a legnagyobb ajándék, ha családja elfogadóan és támogatóan viszonyul hozzá. Ez az ötlet vezérelte azokat a kivételes szülőket, akik egy lelkes kis közösséget alapítottak azért, hogy segítsék gyermekeiket és mások gyermekeit és szüleit egyaránt. Gyémánt Ágnessal, az LMBTQ gyermekek szülei és támogatói csoport egyik alapítójával beszélgettünk. Te hogyan fogadtad el szülőként a gyermeked identitását? Mesélnél kicsit erről a szülői aspektusról? Mikor a lányom előbújt, nehezen tudtam feldolgozni, hogy majd hogyan tudja megvédeni magát, ha bántják, és nem tud majd érvényesülni, megtalálni önmagát. Nem tudtam, én hogyan kezeljem ezt az egészet, nem tudtam, kihez forduljak. A telefonkönyvben találtam egy lelki-segély vonalat, azt hívtam fel. Az internet még elég gyerekcipőben járt, vagy én nem voltam elég tájékozott a Háttér Társaságról és másokról, akiket telefonon lehetett hívni. Volt egy édesanya, aki ott várta a szülőket, talán hetente egyszer, de őt akkor még kevesen találták meg. Ezért alapítottam 2016 őszén egy Facebook csoportot, hogy a szülők tudjanak hova fordulni, hogy tudjunk egymásnak segíteni, a saját történeteinkkel, a tapasztalatainkkal. Melyek voltak a kezdeti céljaitok? Eleinte nagyon kevesen voltunk. Az volt a célunk, hogy helyet adjunk a gyerekeknek és a szülőknek, hogy megtalálják egymást, hogy egymás segítésével megkönnyítsék a gyerekeknek az előbújást, a szülőknek a feldolgozást és persze fordítva, mert ez nem csak a gyerekeknek nehéz, hanem a szülőknek is. Eleinte a gyerekek jöttek, hiszen ők a közösségi oldalak tapasztalt felhasználói, de a gyerekeken keresztül lehet a szülőket megtalálni. Most már több, mint hétszázan vagyunk. Milyen programjaitok vannak? A havi rendszerességgel találkoztunk a járvány előtt, de a vírus miatt most felköltöztünk az online felületekre. Ez persze nem ugyanolyan, mint a személyes találkozás, de a semminél több. kétezertizenhéttől évente kétszer szerveztünk nyílt családi napot a Háttér Társaság segítségével. Változatos programot, előadásokat, csoportos foglalkozásokat, mese és drámaterápiát. Bemutatkoznak a Háttér Társaság lelki-segély és személyes segítő szolgálatai, és persze személyesen tudunk találkozni, beszélgetni. Ezt az idén a járvány miatt csak egyszer sikerült megszervezni. Támogatjuk az LMBTQ szervezetek megszólalásait, részt veszünk a demonstrációkon. Részt veszünk a Budapest Pride-on, a civil faluban ölelő ponton várunk mindenkit egy kiadós ölelésre. Az előbújás napi rendezvényen veszünk részt, és igyekszünk minden LMBTQ szervezet programjára elmenni. Karácsonykor is összejövünk néhányan, akinek épp úgy alakul, hogy másként egyedül töltené az ünnepet. Hogy az idén mi lesz ezekkel a személyes találkozókkal, még nem tudjuk. De jövőre, ha ennek a rémálomnak vége lesz, újult erővel kezdünk szervezkedni.
Milyen a távlati céljaitok vannak?
Szeretnénk felvenni a kapcsolatot külföldi szervezetekkel és esetleg találkozni is velük. Szeretnénk változatos programokat szervezni a virtuális térben, és interaktívabbá tenni az online találkozókat. Gondolkodunk azon is, hogy informális csoportból valamilyen hivatalos civil szervezetté váljunk.
Nagyon köszönöm az interjút és sok sikert, sok programot kívánunk nektek!
Támogass minket egy megosztással!
