• Esztella

Kirúgták, mert leszbikus, ma LMBT-barát munkahelye van!


Barbara csaknem nyolc éve dolgozik a hárombetűs amerikai cégnél. Korábbi munkahelyéről mássága miatt rúgták ki. Találkozásunkkor azt is elárulja, hogy negyedrészben német félig pedig lengyel származású, amire nagyon büszke, még a nyelvet is beszéli. Barbarát munkahelyéről, a fővárosi és vidéki meleg életről, és a Pride Felvonulásról kérdeztük.

Barbara számára nyolc évvel ezelőtt nagyon fontos volt, hogy olyan munkahelyet találjon, ahol vállalhatja teljes önmagát. Amikor szóba kerül ez a téma, könnyek jelennek meg a szemében. Pedig ezt a történetet már sokszor elmesélte.

Egy ismerősén keresztül találkozott a cég egyik munkatársával, aki elmondta neki, hogy náluk nem csak hogy felvállalhatja nemi identitását, de az LMBTQ embereknek külön csoportja is van. Ergo az lehetsz, aki vagy. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy ennél a cégnél szeretett volna dolgozni és ezért mindent meg is tett.

Barbi sosem akarta nagy dobra verni leszbikusságát, de egy idő után megtapasztalta, hogy mekkora ereje van a coming out-nak. Az új munkahelyén, ahol alap a tolerancia és a diszkriminációmentesség, rögtön az első napon belépett a vállalat LMBTQ csoportjába.

Később a cégen belül némi kihívással került szembe, amikor átkerült egy csak heteroszexuális férfiakból álló csoportba. Mára már annyira jó kapcsolat alakult ki közte és munkatársai között, hogy nem csak hogy elfogadják, hanem munka után is összejár férfi kollégáikkal. Barbi szerint ez főleg személyiségének köszönhető, amit tisztelet és szeretet övez, mely az elfogadás záloga.

„Elköteletett vagyok és nem csak azért, mert kapok pólókat a Pride-ra. Hihetetlenül jóleső érzés, amikor a főnököm megkérdezi, hogy mit csináltunk a barátnőmmel a hétvégén és nem kell hazudoznom össze-vissza.” - mondja Barbara.

-Mióta van meg ez a bizonyos LMBTQ szervezet a munkahelyeden, és milyen céllal hozták létre?

-Az alapító okiratába 1980-ban tették bele az LMBT emberek diszkrimináció-mentességre vonatkozó részt, de már 1950-től szavatolták az egyéb csoportok (nem, kor, vallás, etnikai hovatartozás) ilyen irányú védelmét.

A cég LMBTQ szervezete mindenhol megtalálható, ahol maga a cég is képviselve van, így Oroszországban is - ahol tudjuk, hogy a meleg jogok mennyire gyerekcipőben járnak. Hazánkban maga a csoport 2005-ben jött létre. A cél az összetartás és összetartozás erősítése, illetve maga a láthatóság. A programokon természetesen bárki részt vehet. Nehézséget jelent azonban a potenciális érdeklődők elérése. Még mindig a plakát tűnik a leghatásosabbnak.

-Szerinted mennyire van különbség a főváros és a vidék között az LMBTQ-t érintő elfogadottság és nyitottság között?

-Ezzel kapcsolatban egy konkrét történetet osztanék meg. Nemrég Székesfehérváron tartottam egy úgynevezett diversity day-t, tehát egy LMBTQ-s workshopot. Az ott dolgozó 1000-1500 főből kb. 10-12 fő vett részt ezen a programon. Mindez munkaidőben történt. Annyi bizonyos, hogy rendkívül homogén az ottani munkaerő. Nincs nagyon se külföldi, se roma származású, az átlagéletkor kb. 25-35 év. Sajnos komoly gondok vannak az elfogadással a fővároson kívül. Én úgy látom, hogy a menedzsmentnek a legnagyobb a befolyásoló ereje és felelőssége ebben, tehát az ilyen irányú pozitív változásnak mindig felülről kell jönnie.

-Mi a véleményed a Pride felvonulásról, illetve részt szoktál venni rajta?

Én nem vagyok aktivista, az elfogadásra törekszem. Korábban, amíg a cégem nem volt jelen a felvonuláson, úgy éreztem, hogy nem tudok azonosulni ott semmivel. Számomra nagyon extrém egy papnak vagy apácának öltözött transzvesztita. Márpedig a vallás is érzékeny téma, így sokak számára ezek a jelenségek nem az elfogadásunkat erősítik, inkább ellenérzést váltanak ki. A Nyitottak vagyunk 3 évvel ezelőtt robbantott egy nagyot azzal, hogy saját kamionnal jelent meg, és így lehetőség nyílt arra, hogy konkrét cégek is kinyilváníthassák nyitottságukat, szimpátiájukat a rendezvény és egyáltalán az LMBTQ emberek felé. Számomra ez jelentette a fordulópontot. Az első felvonulásom 3-4 éve katartikus élmény volt: jó volt a zene, a hangulat, szabadnak éreztem magam. Rájöttem, hogy itt teljesen normális, hozzám hasonló emberek vannak. Azóta is járok a Pride-ra a cégemet is képviselve, mert még mindig kell a változás az elfogadás terén.

#interjú #munkahely #PrideFelvonulás

Breaking News:

ffffff