Számtalan egyszerű módja lenne a HIV-járvány terjedésének megállítására. Ehhez azonban olyan mindenkit érintő tabutémákról kellene beszélni, mint a szexualitás, intravénás-kábítószer használat és a prostitúció. E témákat azonban ma senki nem vállalja fel. Azokra a civilekre, akik ezzel foglalkoznának, pedig nehéz idők járnak.

3 évvel ezelőtt hatalmas csontváz esett ki a szekrényből a Pluss Egyesületnél.

A pofon ami fölébresztette az egyesületi társaságot az volt, mikor kiderült, hogy bankszámlájukon se pénz, se befektetés nincsen.

Andrei egy HIV-pozitívokat segítő civil szerveződés elnöke volt évekig. A szervezetet még elődei és orvosok 1988-ban hozták létre, amolyan halálváró egyesület volt, ugyanis akkor még, a HIV-pozitív teszteredmény egyet jelentett a halállal. Gyógyszerek nem voltak, az első terápiáktól pedig a betegek csak rosszabbul lettek. Azok élték túl ezeket az időket, akik nem rendesen szedték a kezdeti gyógyszereket. A betegek csak a közösség erejéből meríthettek erőt.

Rekreációs hétvégékre és rendszeres közösségi összejövetelekre jártak, melyet az egyesület szervezett számukra. Még egy lakásuk is volt, melyet pályázati pénzből vásároltak az egyik HIV-doktor (Miskovits Eszter, később az Országos Vérellátó Szolgálat igazgatója) áldozatos munkája révén a 90-es években.

Majd lettek gyógyszerek, megváltozott a világ. Az internet megjelenése háttérbe szorította az egyesületi életet. Aztán Andrei lett az elnök, akinek saját vállalkozása is volt. Szenvedélyesen szeretett utaztatni, ami évekkel később ő és az egyesület vesztét is okozta.