Antoni Rita
3 perc olvasás

"Nagyszerű dolog, hogy itt mindenki az lehet, aki" - mondja Marcelino Sambé, a brit Királyi Balett táncosa.
Ha jól érezed magad a bőrödben, és büszke vagy arra, aki vagy, akkor megtörténik a csoda
"Azt gondolom, tényleg nagyszerű dolog megünnepelni a pride-ot" - teszi hozzá Daniella de Niesse operaénekes.
"Gyerekkoromtól fogva hittem benne, ha az lehet, aki vagyok, akkor messzebbre juthatok."
"Az, pedig, hogy kint van a zászló, nemcsak nekem, hanem mindenkinek azt mutatják, hogy egy nyitott hely vagyunk, és hogy annak kell lenned, aki vagy, ha valódi művész szeretnél lenni." - mondja a fiatal táncos.
"Nem tudod azt csinálni, amit mi, ha nem lehetsz őszintén önmagad. De ugyanez vonatkozik a díszletmunkásokra, a karmesterekre, de még az ültetőkre is, az a gondolat, hogy nem lehetnek teljesen szabadok...." - mondja az énekesnő.
"Pontosan erről van szó, Ezért fontos, hogy az operaház része legyen a mozgalomnak."
"Ez nemcsak egy mozgalom az LMBTQ emberekért, hanem a valóság." - mondja Marcelino Sambé.
"Ha jól érezed magad a bőrödben, és büszke lehetsz arra, ami vagy a próbák alatt, majd mikor az előadáson a színpadra lépsz, megtörténik a csoda, fejezik be mindketten a gondolatmenetet.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások