top of page

Magyar ezüsteső a párizsi meleg Olimpián


Az idei Gay Games-nek, azaz a Meleg Olimpiának, amit hasonlóan a hagyományos Olimpiához szintén 4 évente rendeznek meg, ezúttal Párizs adott otthont

Az Atlasz futó szakosztályának vezetőjével, Hegedűs J Csabával közösen közvetítettük az eseményt, mely apropóján interjút is készítettünk vele

Az idei Gay Games-nek, azaz a Meleg Olimpiának, ezúttal Párizs adott otthont

Berlinből is teljesen nyomon tudtam követni a magyar csapatokat és a nekem releváns sportot, a táncot .

Csabát nem is tudom mióta ismerem, de mindig is korrekt, rendes és nem utolsó sorban helyes pasinak tartottam. Hiszem, hogy az önzetlen lelkesedése sokat jelent a hazai LMBT sportnak, különösen az, amit a futócsapatért tett. Ugyanakkorennek ellenére sem szállt el vele a ló, mert kedves, szerény ember maradt máig is.

Egyik este, amikor átküldte az aktuális videókat és képeket, kértem fel erre az interjúra.

- Először is gratulálok a fantasztikus teljesítményetekhez! Szinte "ezüst-eső" hullott rátok, de a többiek is nagyon szépen szerepeltek.. Hogy érezted magad a versenyen?

- Köszönöm szépen! Tényleg fantasztikus volt a sportrendezvény! Mivel már voltam Párizsban TIP versenyen kétszer is, ahol ezüstöt és bronzot nyertem abszolútban 5 km-en, így ismerek sok szervezőt, önkéntest, sportolót. Tudtam, hogy amúgy is nagyon odaadóak, tapasztaltak, ügyesek és most annál is jobban készülnek rá, hisz ez olyan, mintha olimpiát rendeznének.

- Ezek szerint a szervezés és a lebonyolítás kifogástalan volt?

- Igen! Mindennel nagyon meg voltunk elégedve és az esti lazulós bulik is nagyon királyak voltak. Összességében egy színvonalas, pazar rendezvény volt. A versenyszámokat szépen lebonyolították és az esti partikon is volt annyi pult, hogy tudtunk nyugodtan rendelni, közben pedig ment egy szuper show. A terem pedig rogyásig volt szebbnél-szebb pasikkal.

- Milyen elvárásokkal mentél ki és mennyire sikerült megvalósítani?

- Két számban indultam, 10 km és 5 km távokban. Illetve a maratonra vállalkoztam önkéntesnek. Szükségük volt az emberekre, óriási munka van egy ilyen szervezés mögött, én pedig pont ráértem, hisz amúgy is szurkolni mentem volna a magyar indulóknak.

A 10 km-t először fontolgattam, mert tudom, hogy 7 km felett versenytempóban vízhólyag lesz a bal lábamon (akármit teszek, ez szentírás) és mivel ez volt az első versenyszám, féltem, hogy hátráltató lesz a rá két napra szervezett 5 km-es távon, ami már inkább a specialitásom.

Végül bevállaltam. Ismertem a terepet, mert itt futottam az előző években a versenyeket. Az időjárás is kedvezett, nem volt túl meleg... na jó, a budapesti 35 fokos edzéseinkhez viszonyítva. De volt olyan, aki nem volt ehhez hozzászokva, így a mentősök hányingeres hőgutával kezelték.

Én viszont úgy éreztem magam, hogy jók az energia tartalékaim, kedvem, versenyképes vagyok. Tehát volt előnyöm és kondícióm. A szokásosnál még jobb tempóval kezdtem az első kilométereket (3:15/km), viszont sajnos 3 km után már előbújt a vízhólyag. Valószínűleg a csúszós felület (apró köves + poros utak) és sebesség kombinációja miatt. Innentől kezdve csak lefele csúsztam a vezető csapatból. Próbáltam úgy lépni, hogy ez ne legyen rosszabb, de ezt a lábaim nem bírták sokáig, így végül 28-adik helyen futottam be (a 10-edik korcsoportban).

- Uhhh, tudom jól, milyen vízhólyaggal mozogni, mert két táncos gálát is így toltam végig. Ráadásul fel is szakadt rendesen... csillagokat láttam. Szóval minden együttérzésem és tiszteletem, mert ilyen körülmények között ez nagyon szép teljesítmény!

- Köszi, bár úgysem éremért futottam, a 38:49 idő sem annyira rossz, szóval nem voltam csalódott, de ami megrémisztett, az eddigi legnagyobb vízhólyagom, ami ráadásul csúnyán felszakadt nekem is, amint letekertem a leukoplasztot a lábfejemről. Lett egy óriási nyílt sebem azon a ponton, amire kicsivel kevesebb mint húsz percen keresztül, másodpercenként ráhelyezem majd a testsúlyomat 2