top of page

Legnagyobb trauma az volt az életemben amikor megerőszakoltak


Roland egy fejér megyei településen él, az egyetemet Budapesten végezte, melegségét pedig ma már nyíltan vállalja. Gimnáziumi osztálytársak voltunk, azóta Roland élete sokat változott.

Önelfogadásomat nagyban formálta a környezetem diszkriminációja

Már akkor zaklattak, mikor még nem is tudtam, hogy meleg vagyok

Rolanddal beszélgettem hullámvölgyekről, grádicsokról, meghatározó élményekről, tapasztalatokról. Beszélgetésünket villámkérdésekkel kezdtük.

- Mi az, amit szeretsz magadban, illetve magadon?

- Külsőségekben a hajamat, belső tulajdonságok terén a türelmemet szeretem.

- Mi az, amiben szerinted változnod kellene?

- Az a helyzet, hogy képtelen vagyok rutint tartani.

- Mit jelent számodra a boldogság?

- Számomra az elfogadás, önazonosságot jelent. Amikor femininebb melegként is önmagam lehetek, megszégyenítés nélkül.

- Ki a példaképed és miért?

- Egy volt tanárom a példaképem. Inspiráló számomra, ahogy keveredik benne a professzionalizmus és a gondtalan közöny.

- Melyik a kedvenc meleg filmed, sorozatod?

- Imák Bobbyért

- Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?

- Macbeth és a The Persian Boy Mary Renault-tól.

- Mi a legnagyobb öröm az életedben?

- Egy jó könyv, film egy pohár édes vörösborral, illetve szex után, összebújva.

- Mi a legnagyobb trauma az életedben?

- Amikor megerőszakoltak.

- Mitől félsz a legjobban?

- A jövőtől. Hogy megismétlődik a traumám, vagy egyedül maradok

- Mi fontos neked egy srácban/ férfiban?

- Nyitott gondolkodás, higgadt, laza stílus.

- Mi az, amit legjobban tudsz tisztelni egy emberben?

- Őszinteség

- Mi az, ami a legjobban idegesít egy emberben?

- A szűklátókörűség

- Mesélj magadról. Milyen környezetben nőttél fel? Milyen gyerekkorod volt?

- Egy kis faluban nőttem fel. Mindig visszahúzódó, érzékenyebb, femininebb típus voltam, így már azelőtt kiszemeltek homofób zaklatásra, hogy tudtam volna magamról, hogy meleg vagyok. Ennek 7 év depresszió és 11 év szociofóbia lett az eredménye. A legkorábbi emlékeim már ebből az időszakból valók, a gyerekkorom, mondhatni, maga volt a pokol.

- Mit értesz femininebb típus alatt?

- Vékony, erős arccsontozatú, hosszú hajú, magas hangú vagyok. Régebben ez inkább a környezetem bélyege volt rám, nem aktív választás, mostanában viszont egyre inkább elfogadom, és tetszik az androgün divat, kinézet. A „femininitás” nekem leginkább arról a személyi szabadságról szól, hogy kísérletezhessek időnként a külsőmmel.

- Ugye a szociofóbia az, amikor bizonyos társasági helyzetekben szorongóvá válik valaki, amikor nem érzi magát komfortosan. Ez nálad mit jelentett? Milyen helyzetek voltak a legrosszabbak ebben a 11 évben?

- Igen, esetemben mivel hozzászoktam, hogy a környezetem szinte egészétől homofób zaklatást kaptam, minden társasági szituáció magával hordozta a megaláztatás lehetőségét számomra, amitől rettegtem, ez volt a szociofóbiám lényege. Rosszabb esetben kerültem bármiféle társasági helyzetet amennyire tehettem. Úgy éreztem, minden szavam hazugság, amikor normalitást, nyugalmat, jó kedvet kell tettetnem, miközben félek a környezetem