Dél-afrikai transz emberek szorulnak ki a saját egészségügyi rendszerükből
- Olivér Horváth
- 8 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Dél-Afrika alkotmánya papíron mindenkinek garantálja az egészségügyhöz való jogot, a transz közösség ellátása azonban évtizedek óta jórészt amerikai forrásokból finanszírozott civil szervezeteken keresztül működött. Ennek a rendszernek azonban 2025 februárjában, egyetlen kormányzati döntéssel véget vetett a Trump-adminisztráció.
Kelet-Fokföldön most emberek próbálják egyedül összetartani, amit a rendszer elengedett - Fotó: Point of Pride
Egy amerikai forráskivonás egyetlen tollvonással szüntetett meg évtizedes ellátási hálózatot
A Bhekisisa Centre for Health Journalism dél-Afrikai transzneműekről szóló riportjának középpontjában két, a Kelet-Fokföldön működő rendelő áll: a mdantsane-i Cecilia Makiwane kórház és a kugompói Duncan Village klinika. Ezek jelentették a szegényebb sorsú transz emberek számára szinte az egyetlen helyet, ahol megaláztatás nélkül juthattak hormonkezeléshez, HIV-prevencióhoz és -kezeléshez. Amikor a finanszírozás elapadt, a klinikák bezártak, a terepen dolgozó szociális munkások eltűntek, a támogató csoportok pedig szétestek.
Leigh-Ann van der Merwe, dél-afrikai esélyegyenlőségi biztos és transz aktivista – aki a She nevű helyi támogató szervezetet vezeti – szerint a nemi megerősítő ellátás sosem csak a hormonokról szólt. Szavai szerint hozzáférés nélkül sokan annyira kimerülnek a mindennapi túlélésért folytatott küzdelemben, hogy elkezdik megkérdőjelezni, hogy egyáltalán megéri-e küzdeniük a saját életükért.
A cikk egyik szereplője, Promise Makubalo azért veszítette el a hozzáférését a hormonkezeléshez, mert vidékre, a Kelet-Fokföldön fekvő Peddie-be költözött rokonait ápolni. A forráskivonásról hallva meg sem próbált helyi klinikán hormonhoz jutni, aminek következtében az addig elért változások elkezdtek visszájukra fordulni.
A HIV-fertőzés kockázata a transz nők körében Dél-Afrikában messze az átlagnépesség fölött van, ami különösen ráutalttá teszi őket a megbízható megelőzési és kezelési szolgáltatásokra. A 2024-es Ritshidze-felmérés szerint azok közül, akik felhagytak az állami klinikák látogatásával, majdnem háromnegyedük a személyzet rossz bánásmódját jelölte meg okként. A felmérésben csaknem 14 ezer veszélyeztetett csoportba tartozó embert kérdeztek meg.
A kiesés mértékét jól mutatja, hogy az amerikai HIV-program (PEPFAR) 2003 óta több mint 8 milliárd dollárt fektetett a dél-afrikai HIV-ellátásba. Jirair Ratevosian, a program korábbi vezetőségi tagja szerint egy donorok által felépített támogatási hálózat helyreállítása akár évekbe is telhet, ha egyszer szétesik.
A dél-afrikai Nemzeti AIDS Tanács szóvivője, Nelson Dlamini szerint az amerikai finanszírozási helyzet kiszámíthatatlan. Szerinte az országnak jóval gyorsabban kellene beépítenie a veszélyeztetett csoportokat a saját, állami egészségügyi rendszerébe, ehelyett azonban egyelőre az emberek nagy része a jóval kevésbé felkészült állami rendszerre van utalva, ahol a megaláztatástól való félelem sokakat távol tart a kezeléstől.
Dél-Afrika kormánya már 2023-ban elkészíttetett egy tervet arról, hogyan lehetne az eddig külső, donorfinanszírozású szervezetek által nyújtott, veszélyeztetett csoportoknak szóló szolgáltatásokat (köztük a transz-ellátást) beépíteni az állami klinikahálózatba, azonban ezt a tervet a mai napig nem hagyták jóvá. Szakértők - köztük Francois Venter, az Ezintsha egészségügyi szervezet vezetője - szerint ez azért különösen súlyos probléma, mert a veszélyeztetett csoportoknak szóló célzott programok az egyik leginkább költséghatékony eszközei a HIV-fertőzések visszaszorításának.
A kilátások továbbra sem biztatóak: hírek szerint az amerikai kormány akár 2027-ig teljesen kivezetheti a HIV-programra szánt támogatást Dél-Afrikából. Van azonban egy halvány reménysugár is, hiszen tárgyalások zajlanak a holland kormánnyal egy új, hat afrikai országot érintő finanszírozási programról, amely kifejezetten a fokozottan veszélyeztetett csoportokat, köztük a transz nőket célozná meg.
