Transznemű katonákról beszélt a honvédelmi miniszter
- Olivér Horváth
- 3 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
A honvédelmi miniszter, Ruszin-Szendi Romulusz, nyilatkozata szerint nehéz fegyvert adni annak, "aki magával nincs tisztában", amire reagálva az Amnesty kiállt válaszában a transznemű közösség mellett.
Miközben a világ egyre több hadserege nyitott a transznemű katonák előtt, Magyarországon továbbra is politikai vita tárgya, hogy egyáltalán helyük lehet-e az egyenruhában - Fotó: Shutterstock
Egy kormánytag felelőssége különösen nagy, amikor egy egész társadalmi csoport alkalmasságáról vagy emberi méltóságáról fogalmaz meg állításokat
Néhány nappal a Budapest Pride előtt Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter a Kontroll című podcastnak adott interjújában arról beszélt, hogy a Magyar Honvédségnél a nemi szerepek vagy az identitás kérdése nem okoz problémát, mert az alkalmasságról orvosi és pszichológiai szűrés dönt. Egy konkrét esetet is felhozott: vezérkari főnökként szerinte jelentkezett egy "átműtött" ember, aki aztán önként távozott, mert — a miniszter megfogalmazásában — a haderő kultúrájával "nem tudtak vele igazából mit kezdeni". Ehhez hozzátette: ha valaki saját magával nincs tisztában, elég nehéz fegyvert adni a kezébe.
A mondat gyorsan bejárta a médiát, és az Amnesty International Magyarország csütörtöki közleményben reagált rá. A jogvédő szervezet szerint a transznemű emberek pontosan tudják, kik ők, a miniszter állítása pedig ezzel szemben hamis és kirekesztő. Hangsúlyozták, hogy előfordulhat, hogy valaki nem alkalmas egy adott pozícióra, de ennek semmi köze a nemi identitáshoz, és egy politikusnak, különösen egy kormánytagnak, tudnia kellene, milyen társadalmi súlya van annak, ha egy egész csoport méltóságát és alkalmasságát kérdőjelezi meg. A szervezet egy 2024-es felmérésre is hivatkozott, amely szerint a magyar lakosság 72 százaléka támogatná, hogy a transznemű emberek hivatalosan is megváltoztathassák nemüket és nevüket.
Magyarország továbbra is a BNO–10 diagnosztikai rendszert alkalmazza, amely a transzszexualizmust (F64.0) a mentális és viselkedészavarok között tartja nyilván. Bár ez nem jelent automatikus kizárást minden hivatásból, a katonai és egyes rendvédelmi alkalmassági vizsgálatok pszichiátriai diagnózisokra épülő rendszere miatt a transznemű emberek számára a gyakorlatban továbbra is fennállhatnak jogszabályi és intézményi korlátok.
A világ nagy része évek óta más utat jár. Ausztrália, Belgium, Kanada, Franciaország, Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság mind olyan NATO-tagok, amelyek hadseregében transznemű személyek sikeresen szolgálnak. A skandináv országok különösen élenjárók: Svédország, Dánia, Finnország és Norvégia mindegyike engedi a transznemű katonák nyílt szolgálatát. Izrael 1993 óta engedi az LMBTQ+ személyek katonai szolgálatát, és az izraeli hadsereg finanszírozza a nemváltó műtéteket is. Hollandia már 1974-ben, elsőként a világon, megnyitotta sorait az LMBTQ+ katonák előtt.
Az Egyesült Államokban Donald Trump 2025 januárjában írta alá azt a rendeletet, amely újra bevezette a tilalmat, azonban ezt többen is bírálták azóta. A trend azonban összességében az inklúzió irányába mutat: az Equaldex jelentése szerint globálisan mára 69 országban törvényes a nyílt katonai szolgálat szexuális orientációtól és nemi identitástól függetlenül.
Kutatások egybehangzóan azt mutatják, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a transznemű katonák bevonása negatív hatással lenne a hadsereg harckészültségére, épp ellenkezőleg, a diverzebb csapatok jellemzően hatékonyabban működnek.
Ruszin-Szendi Romulusz nyilatkozata tehát nem csupán egy meggondolatlan félmondat volt. Egy olyan rendszerbe enged betekintést, amelyben a transznemű embereket eleve alkalmatlannak tekintik. Nem a fizikai vagy szellemi teljesítményük, hanem az identitásuk alapján. Az Amnesty szavai pontosan ezt a paradoxont nevezik meg: ha az alkalmasság valóban a mérce, akkor azt mindenkire egyformán kell alkalmazni.
