Antoni Rita
3 perc olvasás

Egymillió különböző ember vagyok egyik napról a másikra!
A számot rengeteg helyen hallhattuk, filmekben, reklámokban is, és a rádiók is agyonjátszották. Szinte lehetetlen volt kikerülni, ez a dal hozta meg a sikert az együttesnek.
A dalban egy részlet azonban nem saját szerzemény: a Rolling Stones egy dalában, a „The Last Time”-ban már ugyanis felhasználták a vonós zenekarral felvett részletet.
A Rolling Stones menedzsere és a kiadó résztulajdonosa, Allen Klein azonban – annak ellenére, hogy a Verve megkapta az engedélyeket – évtizedekig tartó súlyos pereskedésbe kezdett, melynek eredményeképpen a Bitter Sweet Symphony dalszerzői között fel kellett tüntetni Mick Jagger és Keith Richards nevét is Ashcroft mellett.
A The Verve végül peren kívül egyezett meg a felperessel, és átadta a jogokat, mert olcsóbbnak tűnt, mint a pereskedés, így egészen mostanáig a dal bevételének nagy része a Rolling Stones-nak folyt be.
Támogass minket egy megosztással!
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások