Egy londoni meleg férfi elveszítette szlovák állampolgárságát a házassága miatt – az EU Bírósága dönthet az ügyben

A kép META AI által készített

Egy Londonban élő szlovák férfi azonos nemű partnerével kötött házasságot, majd brit állampolgárságot szerzett. Ezután a szlovák hatóságok közölték vele, hogy elveszítette szlovák állampolgárságát – és vele együtt uniós polgárságát is. A szlovák Alkotmánybíróság most az Európai Unió Bíróságához fordult, mert kérdéses, hogy az eljárás összeegyeztethető-e az uniós joggal.

Az esetet a szlovákiai magyar hírportál, a BUMM.sk ismertette 2026. augusztus 18-án, Kmotrik Péter „Megfosztottak szlovák állampolgárságától egy »londoni« férfit – Az Alkotmánybíróság az EU Bíróságához fordult” című cikkében. A portál szerint az ügy középpontjában az egyenlő bánásmód és az azonos neműek házasságának jogi következményei állnak.

Az ügy egy Szlovákiában született férfit érint, aki jelenleg Londonban él és dolgozik. Nagy-Britanniában azonos nemű partnerével házasodott össze, majd brit állampolgárságot szerzett. A férfi jelezte, hogy nem kíván lemondani szlovák állampolgárságáról. Ennek ellenére a szlovák hatóságok arról értesítették, hogy elveszítette azt, és felszólították személyazonosító okmányainak leadására. A történet azért különösen fontos az LMBTQ+ közösség számára, mert a BUMM beszámolója szerint a szlovák jog bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy valaki egy külföldi állampolgárság megszerzése után megtartsa a szlovák állampolgárságát, ha az új állampolgárságot házasság révén szerezte. Ebben az esetben azonban a kivételt nem alkalmazták. Ennek oka az volt, hogy a férfi azonos nemű partnerével kötött házasságot. Szlovákia jogrendje ugyanis nem ismeri el az azonos neműek házasságát.

Az ügy egyik legfontosabb kérdése éppen ez. Ha egy szlovák állampolgár egy különnemű házasságban élő partnerével kötött volna házasságot, és ennek következtében szerzett volna külföldi állampolgárságot, a vonatkozó kivétel alapján megtarthatta volna a szlovák állampolgárságát. Az azonos nemű házasság esetében viszont ez nem történt meg. A gyakorlat így azt eredményezheti, hogy ugyanaz a családi élethelyzet – egy külföldön jogszerűen megkötött házasság és az ahhoz kapcsolódó állampolgárságszerzés – eltérő következményekkel jár attól függően, hogy a házasságban élő pár különnemű vagy azonos nemű. Ez pedig már nem pusztán a házasság elismerésének kérdése.

Az Európai Unió Bírósága előtt most fekvő ügy messze túlmutat egyetlen Londonban élő ember egzisztenciális és jogi helyzetén. A C-925/26 számú ügyben hozandó döntés precedensértékű lehet egész Közép-Kelet-Európa számára, ahol a családjogi szabályozás és az uniós mobilitásból fakadó jogok gyakran kerülnek feszültségbe egymással.A döntés tisztázhatja, hogy elsőnek is meddig terjed a tagállami szuverenitás: korlátozhatja-e a nemzeti állampolgársági jog azokat az uniós polgári jogokat, amelyeket más államokban jogszerűen gyakoroltak? A másik, hogy kötelesek-e a hatóságok mérlegelni az egyedi körülményeket: Elég-e egy sablonos, automatikus közigazgatási döntés az állampolgárság elvonására, vagy a hatóságoknak kötelességük vizsgálni az intézkedés aránytalanságát és az érintett magánéletére gyakorolt hatását?

Amíg az EU Bírósága lefolytatja az előzetes döntéshozatali eljárást, az érintett férfi és a szlovák jogi közeg is feszülten várja a választ. Egy dolog azonban már most biztos: ez az ügy rávilágít arra, hogy a 21. századi Európában a magánélet, a család és az állampolgárság kérdései már nem kezelhetők kizárólag szűk nemzeti keretek között, és a nemzeti jogszabályoknak előbb-utóbb meg kell találniuk a válaszadási kényszert az európai valóságra.