Antoni Rita
3 perc olvasás

Frissítve: 2021. nov. 18.

A járvány és a melegellenes hangulatkeltés is nehezíti a vidéki melegek életét
Augusztus 20-án a barátomhoz utaztam Budapestre tűzijátékot nézni, és utána lementünk a coXxba, ami sajnos nekem nem igazán jött be. Túl sokan voltak, és még az italunkat sem tudtuk rendesen elfogyasztani. Azért volt egy kis kaland. Ezen kívül egyszer voltam még a Magnumban. Más helyen még nem jártam.
Elég nehezen. Amikor jött az első hullám, akkor már nem volt állásom. Előtte közmunkás voltam. Ezután semmiféle szociális juttatást nem kaptam. Nagy nehezen elhelyezkedtem egy gyárban, ahonnan a második és harmadik hullám miatti leépítéskor elbocsátottak. Ez időtájt ismerkedtem meg a mostani barátommal, aki nagyon sokat segített ebben az időszakban. Aztán sikerült elhelyezkednem egy köztisztasági cégnél, ahol mind a ma napig dolgozom. De ha nincs a barátom, akkor se a rezsit nem tudom fizetni, se élelmiszert nem tudtam volna vásárolni magamnak. Szóval nagyon sokat köszönhetek neki. Egyedül biztosan bekattantam volna.
Tulajdonképpen haragszom a melegekre. A melegek ne akarjanak se házasodni, se gyermeket örökbefogadni, ne dicsekedjenek azzal, hogy melegek, és ne viselkedjenek úgy, ahogy nem kell.
Nem, és nem igazán értek vele egyet.
Nos, voltam házas 10 évig, és van egy 23 éves fiam. Tudod a gyerek az nem egy olyan dolog, amit vissza lehetne csinálni. Viszont a feleségem megcsalt, és emiatt 31 éves koromban elváltam tőle. A válás után egyedül maradtam, és gondoltam, kipróbálom férfival, mert nagyon izgatott a dolog. A feleségem mellett erre nem volt lehetőség. Én nem csaltam volna meg, de a válás lehetőséget teremtett arra, hogy melegként éljek tovább, amit nem bánok.
Akkoriban a TV2 teletext sms chat oldalán ismerkedtem, aztán lett számítógépem és az interneten, jellemzően a Hotbullon ismerkedtem. A mostani pesti barátommal is ott jöttem össze. Ő Pesten dolgozik biztonsági őrként, és bizony, ha ő nem lett volna, akkor lehet, hogy ma én sem vagyok!
Mert ez a valóság. Három évig voltam munkanélküli. Alkalmi munkákból éltem, két kőműves mellett dolgoztam, de a járványhelyzet miatt ezt a munkámat is elvesztettem. Amikor év elején sikerült elhelyezkednem raktárosként, akkor jött a járvány újabb hulláma, ami miatt leépítések voltak a munkahelyemen, és 28 munkatársammal együtt elbocsátottak.
Hát augusztus 20-án is dolgoztam. Hajnal 4-kor keltem, elvégeztem a munkámat, majd vonatra pattantam és meg sem álltam Budapestig. Elmentünk megnézni a tűzijátékot, de nem túl jó helyet fogtunk ki magunknak, nagyon nagy volt a tömeg, ráadásul nem sok minden látszódott a Margit-hídról, emellett eléggé fáradt is voltam. Aztán lementünk a coXXba. De a történet innen már ismerős.
Maradjunk annyiban, hogy éltem a hely adta lehetőségeivel.
Hogy Laci hogyan élte meg a coXx adta lehetőségeket, azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk. 😈😈😈
🙄
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások