Antoni Rita
3 perc olvasás

Frissítve: 2022. szept. 12.

Az Egyesült Államokban az 1950-es években jelentek meg az úgynevezett Physique és Beefcake magazinok. Ezeknek a kiadványoknak a fő profilja férfiak fotózása volt. Először a farkakat kitakarták, ám később a férfiak teljesen meztelenül pózolhattak ezekben a kiadványokban. A testfotózás ezen formája leginkább a fitneszről és a sportról szólt, de a nudizmus és a férfi anatómia is központi szerepet kapott.
A Physique Pictorial (1951-1990) volt, a legelső Physique magazin, amit egyértelműen meleg férfiaknak szántak. A magazin nemcsak erotikus képeket kínált, hanem gyorsan csomagküldő katalógussá is vált, amelyben fényképeket, diákat, naptárakat és szexi fehérneműket lehetett rendelni. A kiadvány iránti érdeklődés a mai napig megmaradt, ami annak köszönhető, hogy az összes szám teljes utánnyomása megtörtént 1997-ben.
Mai szemmel elképesztő, de a kezdetben vonakodó filmstúdiók is megengedték sztárjaiknak, hogy betöltsék a Physique magazinok oldalait, így Marlon Brando (1954 tél) és Tony Curtis (1954 ősz) filmfotói is megjelentek a Physique Pictorial-ban. De a későbbi Star Trek-ben is szereplő modell Bruce Mars is sokat szerepelt a magazin oldalain.
Az 1950-es években nemcsak a Physique magazinok jelentek meg az Egyesült Államokban, hanem az "utcára" kerültek az első meleg szervezetek folyóiratai is, mint például a Mattachine Review (1955-1966). Ezek a kiadványok vizuálisan és szövegeik tekintetében már sokkal óvatosabbak voltak, és rendszerint csak a szervezetek tagjaihoz jutottak el.
A társadalmi helyzet az 1960-as években jelentősen megváltozott az USA-ban. Több államban is legálissá vált melegnek lenni, és liberálisabb törvényeket hoztak a meztelenség ábrázolásával kapcsolatban.
A Stonewall a magabiztos melegek új generációját hozta el 1969-ben, akiknek már nem volt szükségük művészi fügefalevélre, nyíltan preferálták a meleg magazinokat, és könnyebben hozzájutottak a kemény pornográfiához.

A Physique Pictorial 1990-ig jelent meg, bár sok kritikát kapott azért, amiért pornográf irányba ment el, és túl nagy teret engedett a prostitúciónak, és a lap gyakorlatilag katalógussá változott.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások