Nemrég jelent meg Kovács Bálint első novellás kötete, a Lehetne, hogy csak aludjunk? A kötetben szereplő egyik történet főszereplője, egy középkorú meleg férfi.
Karácsonyi könyvajánló – Spoiler következik
A nyolcvanas években is voltak olyanok, akik felvállalták magukat, és mertek önmaguk lenni
A történet hőse egy középkorú meleg férfi, aki visszaemlékszik első szerelmére, még a 80-as években. Csak rejtőzködve élhették meg a kapcsolatukat, de a másik félnek, Péternek, ez is sok volt: szakított párjával és heteró életet kezdett élni. A (néven nem nevezett) főszereplő azonban egy másik férfiban megtalálta párját, akivel nem titkolták szerelmüket.
Gyakran hallani azt a vélekedést, hogy a rendszerváltás előtt, amikor a szexualitás, pláne a homoszexualitás, tabunak számított, a melegek és leszbikusok heteró látszatkapcsolatokba menekültek, vagy magányosan gubbasztottak otthon, hiszen eleve nem tudták, hogyan találkozhatnának magukhoz hasonlókkal, és ha mégis, akkor sem mertek felvállalni egy párkapcsolatot.
Azonban akkor is voltak olyanok, akik nem rejtőzködtek, nyíltan együtt éltek (és nemcsak Kovács Bálint írói fantáziájában; a Meleg férfiak, hideg diktatúrák és az Eltitkolt évek interjúkötetekben több ilyen embert is megismerhetünk). Tény, hogy a társadalmi és történelmi körülmények befolyásolják, mennyire könnyű vagy nehéz megélni egy azonos nemű kapcsolatot, de lehetetlenné még a legreménytelenebbnek tűnő esetekben sem teszik.
Azzal, hogy Magyarország lekopizta (sőt, egy kicsit még fokozta is) Putyin melegpropaganda-törvényét, sokan aggódnak amiatt, milyen nehézségekkel találja majd szemben magát az LMBT emberek új nemzedéke, vagy hogyan kényszerülnek újra inkognitóba a korábban nyíltan élő emberek. Kovács Bálint novellája emlékeztet arra, hogy mindig, még a legellenségesebb közegben is, van lehetőségünk önmagunk lenni. A kötetet itt vásárolhatod meg.
😗😗
