FILM A meleg színész élete brutális, szenvedélyes és túl rövid volt.
Önutálat, alkohol és magány: ez volt Montgomery Clift tragikus hírneve
Nem igaz, hogy a színész egy problémás, magát gyűlölő, meleg férfi volt
Montgomery Clift fiatalabb unokaöccse a Making Montgomery Clift című dokumentumfilmben leszámol a bélyeggel, és nagybátyjának teljesen új oldalát mutatja be.
„Különc, introvertált, tépelődő, az élettel és a foglalkozásával viaskodó, nonkonformista és elmélkedő” – így jellemzi az első Google-találatban egy online biográfia a Hollywoodi sztárt, Montgomery Clift-et.
Mindehhez társul még egy kis önutálat, igazodva a társadalmilag elvárt homofóbiához, egy tekintélyes adag alkohol, és a mélabús magány – és már készen is van a filmvászon a tragikus meleg főhős hírneve.
A Mysteries and Scandals (misztikumok és botrányok) című amerikai műsor, mely ilyen és ehhez hasonló sorsokból kovácsolt magának tőkét, mint pl. Marilyn Monroe, James Dean, Freddie Mercury – ők mindannyian köztük voltak.
Ez az adás már 1998-ban a sorozat 9. részét Monty Clift-nek szentelte, és drámaian, már-már felnagyítva foglalta össze a lényeget: „egy érzelmektől kínzott, drogfüggő alkoholista, aki a saját maga által kreált pokolban él”.
Egy mintapéldánya a meghamisított életrajzoknak
Robert Clift, Monty legfiatalabb unokaöccse dokumentumfilmjében elég hamar bemutatja ezt a bulvár magazinból vett jelenetet, hogy aztán aprólékos, részletekbe menő munkával a nagybátyjáról kialakult standard-képet darabjaira szedje, és helyre is igazítsa.
Ebben az édesapja, Monty testvére által kezelt személyes archívumi átkutatása volt segítségre, aki a második világháború után az amerikai titkosszolgálat németországi munkatársaként mániákusan írt- és rögzített fel, illetve gyűjtött össze róla mindent. Ezektől az eredeti audió-felvételektől, személyes- és telefonbeszélgetésektől, melyeket történelmi fotók és videofelvételek színesítenek, válik a film élővé, elevenné.
Ehhez jönnek még a Monty életének kortárs kísérőivel készült interjúk, úgy mint Patricia Bosworth életrajzíróé és a Monty korábbi szeretőjével, a 2015-ben elhunyt Jack Larson-nal rögzített beszélgetés.
Gyakran tűnik úgy a Robert Clift filmes által forgatott Making Montgomery Clift című alkotás, mintha egy személyes számvetés, egy megkésett családi leszámolás lenne azokkal, akik a Monty-ról kialakult (hamis) képet kialakították. Így boncolja szét, és veti alá valóságtartalom-vizsgálatnak a Patricia Bosworth által írt biográfia egyes mondatait, összehasonlítva azokat archív jegyzetekkel, a barátok és a barátnők kijelentéseivel.
Egy fáradságos dokumentumfilmbe öntött sziszifuszi feladat, egy tananyagba illő bizonyítéka annak, hogy milyen hatással van pár ember, illetve az, amit ők írtak arra, hogy a közvélemény milyen emlékeket ápol egy sztárral kapcsolatban.
Montgomery Clift igazi arca
Robert Clift így egy vidám, sokat nevető, humoros emberként ábrázolja nagybátyját, aki még az ő születése előtt halt meg, és aki számára a színészet egy szenvedélyes munka volt. Ezt igazolják azok a változtatások, melyeket Montgomery Clift a forgatókönyvekbe írt bele, és melyeket a film egész látványosan ún. splitscreen (osztott képernyős) módozatban mutat be:
baloldalon jelenetek láthatók az 1961-ben készült Judgment at Nuremberg (Nürnbergi ítélet) című filmből, jobboldalon pedig egyidejűleg olvashatók Monty, a forgatókönyvön eszközölt, kézzel írt változtatásai.
Ahogy Robert Clift mondja, az ő családja kétszer vesztette el Montyt. Először a halálakor, másodszor pedig a róla írt történetek megjelenésekor, melyekben a család nem találta önmagát.
A film összetöri „a meleg tragédia szinonimájának” képét, és egy jobb, de mindenekelőtt autentikusabb én-képet hoz létre – mind a családja, mind pedig mindenki más számára, akiket még ma is lenyűgöz ez a rendkívül jóképű, kivételes tehetségű színész.
Talán a dokumentumfilm bemutatása után még inkább így lesz, amikor már tudják róla, hogy nem igaz az, hogy egy problémás, magát gyűlölő meleg férfi volt.
