Megjelent Vidra Szabó Ferenc és Hős Gábor új kötete, az Újjászületők, amely transznemű és interszexuális életutakat mutat be.
A kötet szereplői olyan emberek, akikről soha nem gondolnánk, hogy nem fiúként vagy lányként születettek
Alig találunk olyan társadalmi csoportot ma Magyarországon, amelyről olyan kevés és hiteles információnk lenne, mint a transzszexuálisok és interszexuálisok
Vidra Szabó Ferenc és Hős Gábor kötetének egymást követő történetei során megismerhetjük a nemváltoztatás folyamatát, végigkövetjük az orvosi és hivatali lépéseket, és találkozhatunk a folyamatban anyagi, pszichés vagy bürokratikus okok miatt megrekedtekkel.
A kötet magját olyan transzneműek adják, akik a társadalomban csendesen elvegyülnek, és mindenki számára elfogadható és átlagosnak mondható életre vágynak. A könyv egyik szerzőjével, Vidra Szabó Ferenccel beszélgettünk.
Az Újjászületők” transz-, és interszexuális személyek életútjait mutatja be
Ez egy dokumentumkötet, huszonhárom interjú található benne, amelyben húsz interjú transzszexuálisokkal és három interszexuálisokkal készült. Nagyon mély, olykor drámai emberi sorsokat ismerhetünk meg benne. A média sajnos ebben a kérdésben is ferdít, mert ezek az emberek nem divatból vagy hóbortból nem érzik jól magukat a veleszületett testükben. Ahogyan a kötet bevezetőjében fogalmazunk, ők azok, akik születési nemükkel egyértelműen és hosszan tartóan ellentétesen azonosulnak, ezzel kapcsolatban folyamatos szenvedést és szorongást éltek, élnek át.
Nagyon érdekes a kötet borítója
A borítón egy pillangó látható, ez a szimbólum jelzi a bebábozódást, és az azt követő újjászületést. Ez a pillangó azonban korántsem teljesen boldog, inkább kicsit szomorkás és magányos.
Izgulsz a reakciók miatt?
Természetesen nagy most az izgalom és a várakozás, hogy vajon mit szólnak hozzá az érintettek és az érdeklődők. A vírushelyzettől függően pedig szeretnénk majd könyvbemutatót is szervezni, nemcsak Budapesten, hanem több más városban is.
Korábbi köteteidben is a társadalom szélén álló embereket mutatsz be. Központi témád a kirekesztettség, az identitás keresése. Miért fontosak számodra ezek a témák?
Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Alighanem azért, mert én is mindig kirekesztettnek, helyét keresőnek, átlagtól eltérőnek éreztem magam. Kamaszként sokáig azt hittem, hogy a szüleim örökbe fogadtak, mert annyira különbözőnek éreztem magam a testvéreimtől. Kilógtam a korombeli fiúk közül is, viszolyogtam attól a kisvárosi légkörtől, amiben felnőttem.
