Egy három éve működő művészkollektíva vagytok a képzőművészet, a performansz és a divat határán.

Megünnepeljük a szerelmet a heteronormatívtól eltérő szexuális irányultságokra kiterjesztve.

- Hogyan értelmezze ezt egy olyan laikus, akinek a képzőművészetről Van Gogh, a perfromanszról maximum Marina Abramović, a divatról pedig a Gucci jut eszébe?

- Ez azt jelenti, hogy olyan emberek, akik különböző területekről jönnek (képzőművészet, zene, tánc, színház, báb…) együtt hoznak létre olyan alkotásokat, amiket nem lehet egyértelműen besorolni egy művészi kategóriába, hanem több művészeti ág technikáját, technológiáját, gondolkodásmódját használják. Például mi nem foglalkozunk kifejezetten divattal, de a ruha és a smink minden projektünkben kulcsfontosságú. Színházat sem csinálunk abból a szempontból, hogy nem adunk elő egy történetet, viszont használunk fény- és hangtechnikát, van jelmez, díszlet és kellék.

Bár készítünk tárgyakat, építünk installációkat, kizárólag képzőművészeti alkotásoknak sem nevezném a munkáinkat. Tehát úgy kell értelmezni ezt az egészet mint egy koktél, amiben van egy csomó minden összerázva, összeshakelve, ezek az alapanyagok fűszerezik egymást, kihozzák egymás ízét, zamatát. A koktél neve pedig Gray Box.

- Minden évben performansszal ünnepeltek egy szivárványszínű Valentin Napot a queer szerelem jegyében. Tavaly az Air is in the love volt terítéken amit kifejezetten “társkereső performanszként” hirdettetek meg. Idén No hook-ups, only serious az üzenet. A Grindr szponzorál titeket vagy miért fókuszáltok a társkeresésre?

- Bár szponzorálna! Egyszerűen arról van s