top of page

"Sok megpróbáltatást átéltem korábban a melegségem miatt"


Korábban már készült egy interjú Rolanddal, most folytatjuk vele a beszélgetést közéletről, aktivizmusról, változásokról, a média és a kultúra szerepéről, identitásról, személyes traumákról, #metoo mozgalomról.

"Mindig lesznek becsmérlő hangok a melegek felé, szerintem az ellenvéleménnyel sincs baj, amíg párbeszéd, vita van."

"Az ember azt hinné, hogy azoktól, akik szintén átmennek ezen a borzalmon, együttérzést várhat, nem azt, hogy tagadni, érvényteleníteni akarják a másik fájdalmát."

T: A korábbi interjúban mondtad, hogy a boldogság része számodra az elfogadás. Hogy látod, hol tartunk ma Magyarországon ez ügyben?

R: Én vidékiként és bölcsészet-társadalomtudományos hallgatóként megtapasztaltam nyitott és konzervatív környezeteket is. Szerintem pont az a baj, hogy hiába elfogadó az értelmiségi és fővárosi kör, ha manipulálható minden más réteg a gyűlölet felé.

T: Manipulálható vagy már alapból gyűlölködő rétegek ezek?

R: Mindenhol vannak seggfejek. Biztos van egy réteg, aki már csak azért is gyűlölködik, mert jólesik, de a legtöbb esetben a régi tradíció, társadalmi nyomás, politikai propaganda manipulálja az embereket.

T: Ez egy jó végszó. Végignézvén a Facebook oldaladat, olyan posztjaid vannak, mint AIDS/ HIV, meleg csók, nemi erőszak áldozatainak védelméről szóló petíció, vallásos tartalmú posztok ( például Észak-Írországi pogány templomról), szexualitás, drag queenek, fűző viselés. Lehet, hogy tévedek, de egyfelől látok ezekben egy nagy fokú közélet iránti érdeklődést, másfelől egy külsőségek, gender fluiditás iránti kíváncsiságot, tabu döntögetési szándékot is, vagy ezt rosszul látom?

R: Így van, ezek fontos kérdések számomra. A személyesebb, szabad önkifejezésről, külsőségekről és genderről szóló posztok sajnos nem is állnak talán olyan messze közéleti, LMBTQ erőszakkal kapcsolatos kérdésektől.

T: Hogy érted?

R: Sokkal több zaklatás, erőszak éri, és több konfliktusba kerülhetnek a feltűnően nem ciszneműek vagy egyszerűen androgün, szokatlan módon öltözködők.

T: Erre majd később még visszatérünk, de maradjunk még a közéleti vonalnál. Van a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete, ami 2000-ben jött létre, vagy az Igazgyöngy Alapítvány, amely a roma integrációt, felzárkóztatást és tehetséggondozást tűzi ki célul már 1999 óta, vagy az 1995 óta működő LMBT szervezet, a Háttér Társaság. Olyan markánsan nem esik egybe a politikai agenda vagy szándék ezen szervezetek céljaival, nincs igazán kommunikációs szándék a mindenkori kormány oldaláról. Ezt te minek tudod be?

R: Igazából megválaszoltad: nem esnek egybe ezen csoportok céljai a kormány szándékaival. Nagyon fontos része volt az utóbbi időben a kormány törekvéseinek egy szigorú családmodell hirdetése. Ezen csoportok bármelyikének támogatása ellentmondana a képnek, amit kialakítottak.

T: Nagy Ervin beszélt a magyar szinkron helyzet kapcsán egy újhullámos szakszervezeti attitűdről, közös összefogásról, barrikádharcról. Melegként nálad hol lenne az a pont, amikor azt mondod, tenni kell valamit, mert ez így tűrhetetlen?

R: Ez egy jó kérdés. Nekem egy ilyen országban már a bejegyzett élettársi kapcsolattal kapcsolatban fenntartásaim voltak, mert a szexualitás mint spektrum, jogilag és statisztikailag is nehezen behatárolható, de onnantól kezdve, hogy önként mész és besoroltatod magad egy legális jellegű és kvantifikálható meleg kategóriába, jegyzékbe...

T: Szóval azt mondod, nekünk melegeknek harcosabban kellene kiállni a jogainkért?

R: Igen. Talán nem harcosabban, attól függ, hogy értjük, de többet kéne tennünk. Szerintem a tudomány a legtöbb kérdésben jelenleg mellettünk áll, legyen szó akár a melegek által örökbefogadott gyerekekről. Ezeket a kutatásokat, információkat kéne terjesztenünk és elérnünk, hogy több kutatás történjen.

T: Elég az, ha terjesztjük a kutatási eredményeket, információkat? Nem az van, hogy aki meg akarja, az meghallja, aki nem akarja, ugyanúgy semmi nem változik benne?

R: Szerintem pont az a baj, hogy nem elterjedtek ezek a kutatások, és ezért tehetik meg az emberek, hogy semmibe veszik őket. Ha ezek ki sem kerülnek a tömegek elé, esélyünk sincs rá, hogy elterjedjenek és elfogadottakká váljanak.

T: Szerinted könnyebb ma melegnek lenni, mint 5-10 éve?

R: Így helyből azt mondanám, könnyebb,de nehéz megítélnem, hiszen egyéni szinten sok változhat korral, pénzügyi helyzettel, önállósággal, környezetváltással. Talán az idősebb korosztály tudná megítélni, aki sokat megélt már és nem érinti olyan személyesen ez az 5-10 év, mint egy meleg tinit vagy huszonéves pályakezdő meleget.

T: Kérdezem máshogy: most szabadabban vagy meleg, mint régebben?

R: Igen, szabadabban. Nagyon sok megpróbáltatást átéltem korábban a melegségem miatt is, és úgy érzem, mostanra dolgozom fel ezt olyannyira, hogy önmagam lehessek.

T: Erről akartalak is kérdezni. Te sok mindennel küzdöttél régebben, diszkriminációval, zaklatással, ebből aztán következett a depresszió és a szociofóbia, majd az öngyilkosság gondolata és az önbántalmazás. Ezek most mennyire vannak jelen az éle