• Czakó Péter

Szilveszter Londonban


A mostani Szilvesztert Londonban töltöttem egy jó barátommal, aki hamarosan oda is költözik.

A zsúfoltság miatt az éjféli tűzijátékra 2004 óta a Temze közvetlen melletti helyekre 15 Fontért engedik csak be a nézőket.

Aki gyűlöli az ekkortájt szokásos őrült petárdázásokat, azoknak mindenképp ajánljuk a brit fővárost, aminek a belvárosában konkrétan meg van tiltva, de a külsőbb zónákban is keveset lehetett hallani! Olyan büszke az ember arra, hogy felvilágosult, mégis ilyenkor az európai városok 99,9 %-ban égzengés és földindulás lesz, aminek sok áldozata is van! (London Pride 2020 június 27)

Már gyerekkoromban amikor a Willy Fog 80 nap alatt a Föld körül kalandjait, vagy a Csengetett MyLord-ot néztem, már akkor vágytam a brit fővárosba, mert egyszerűen lenyűgözött az eleganciája és amikor megtudtam ráadásul, hogy milyen nyitott akkor már komolyabban tervezgettem oda az utazásomat. Először 2001-ben egy amerikai ösztöndíjjal jutottam el oda, és csak átutaztam rajta, de már akkor is nagyon megtetszett az a nagyon kevés amit láttam belőle.

Jó nyolc évet kellett még várnom arra, hogy ismét mehessek, 2009 Szilveszterét ugyanis szintén ott töltöttem, amikor megkaptam a diszkriminációs pénzemet. Ironikus, hogy pont 10 évvel később szintén ott voltam ugyanekkor, igaz most a várost jobban megnéztem, mert anno a szaunákat, a meleg helyeket jártam, mivel jobban érdekelt az ottani nagy meleg élet. Viszont ez most annyira nem izgatott, mivel itt Berlinben szintén óriási az LMBTQ élet és sokkal inkább a kulturális dolgokra fektettem hangsúlyt,

Meg kell jegyeznem, hogy közben azért már voltam Londonban, mert a Pride-on is részt vettem tavaly, illetve 2018-ban amikor Cambridge-be mentem, akkor szintén bejöttem egy találkozóra. Tehát az utóbbi időben voltam ott párszor és tekintve, hogy egy közeli barátom odaköltözik valószínűleg gyakori vendég leszek a brit fővárosban pl: a Pride-ra már most foglalom a repjegyet.

Visszatérve a Szilveszterhez, talán pont az említett látogatások miatt már rutinosan mozogtam a Stansted reptéren, mert simán megtaláltam a buszpályaudvart, ami régebben nehezemre esett. Most érdekes volt az is, hogy a megérkezésemkor egy mágnesvasút vitt át az egyik termináltól a másikig. Nem is hittem volna, hogy ilyen hatalmas ez a fapados reptér, ami nemcsoda, hiszen maga a város brutálisan nagy csaknem annyi lakossal mint egész Magyarország és ehhez öt reptere is van.

Talán pont a Stansted van legtávolabb a központtól mintegy 1-1,5 óra buszozás, míg pl: Luton, vagy a Heathrow csak fél óra vonattal. A többiről nem tudok nyilatkozni, mert még azokon nem voltam, de van egy belső városi reptér is, nyilván oda gyorsabb eljutni. Mondjuk ez is közlekedésfüggő. A tömegközlekedési hálózat hatalmas, térkép mindenképp kell hozzá és azt is meg kell jegyezni, hogy drága. Ahogy az egész város is, mondjuk bizonyos ételek mint pl: beigli olcsóbb, mint Magyarországon. Viszont a fizetések magasak és a város toleráns hangulatával együtt sokaknak ugyanolyan szerelem, mint nekem Berlin. Őszintén egy magyart nem ismerek, aki ne rajongana érte és akár fontolná, hogy valaha is elköltözik innen.

Abszolút megtudom érteni ezeket az embereket. A város gyönyörű, tele izgalmas, történelmi dolgokkal és nem utolsósorban két meleg negyede is van. Mondjuk nagyságukat tekintve kijön belőle a madridi, vagy a berlini meleg negyed is, mindenesetre meg van a maguk angol kocsmás hangulatuk.

A toleranciát jól mutatja, hogy milliónyi helyen lehet popperst kapni és persze LMBT hirdetések is vannak városszerte, amik a kutyát nem érdeklik.

A Szilveszter estét nem különösen terveztük meg. Kisebb házibulival indítottunk, ahol az egyik hetero magyar elmondta, hogy régebben akkora hazafi volt, hogy az egyik mellére tetováltatta a Nagy Magyarország emblémát, de aztán rájött, hogy Nyugaton mégis jobb és Londonban az is tetszik neki, hogy nagyon nyitott közeg, hogy nem érdekli ki mit visel, hord.

Később két barátommal a Trafalgar squaer-re mentünk, vettünk három kis pezsgőt, majd a közelben a Temze felé elhelyezkedtünk és vártuk az ominózus tűzijátékot. Jó 1,5 órát vártunk, de azt kell mondjam, hogy megérte, mert gyönyörű volt. Sokkal egyszerűbbre emlékeztem, de gondolom fejlesztettek rajta az elmúlt 10 évben. A 10 perces előadás után a tömeggel ismét a Trafalgar square felé vettük az irányt. Iszonyat sokan voltak, az amúgy is zsúfolt városban. Na ez az ami zavaró volt még nekem is, aki nagyvárosban születtem és most egy nyitott metropoliszban élek, de hiszem, hogy idővel meg lehet szokni.

A fura ezen az estén mégis valami nyugodtság volt, amit eleinte nem tudtam megmagyarázni, majd útközben a facebook híreket olvasva rájöttem, hogy jé, itt nincsenek kigyulladt szemetesládák, kilőtt szemek, leszakadt karok, mert egyáltalán nem petárdáztak, rakétáztak. Nagyon jó érzés volt így az utcákon vonulni és nem félni attól, hogy mikor dobnak rám egy pirotechnikai vackot. Már elnézést, de ez a petárdázási őrület egyáltalán nem egy modern emberi civilizációról tanúskodik. Iszonyúan veszélyes! Miért nem lehet betiltani? Berlin ilyenkor szinte Gázai övezetté válik és amikor 3 nappal később az utcán sétáltam, még mindig ott hevertek az utcán a pirotechnikai maradékok.

Olyan büszke az ember arra, hogy felvilágosult, mégis ilyenkor az európai városok 99,9 %-ban (pl: Párizs, Bécs, Budapest, Berlin...stb.) égzengés és földindulás lesz, aminek sok áldozata van, az állatokról nem is beszélve, mivel sokuk az érzékeny hallásuk révén teljesen sokkot kap. Gyűlölöm a petárdázást és remélem egyszer betiltják majd egész Európában.

Amúgy ezen az estén a tömegközlekedés kb. este 11-től, másnap hajnali fél 5-ig ingyenes volt, ami valószínűleg azért is volt, mert ezzel a tömeggel már ők sem akartak megbirkózni. A hangulat pedig fergeteges volt, az utcák pompázatosan voltak kivilágítva, és annyira hideg sem volt. Az est további részében, valahogy nagy nehezen beültünk egy meleg helyre (rengetegen voltak), majd lenéztünk egy szaunába, ahol két magyar is dolgozik, mint akkor kiderült.

Ehhez csatolnám nem mellékesen, hogy rengeteg magyar él Londonban, amit azért mutat, hogy úton útfélen magyarokat hallani, és több nekik szóló program van pl: Gálvölgyi János is fellépett nemrég. Nem utolsósorban a Momentumnak is itt van a legnagyobb külföldi tagszervezete.

Lezárásként pedig elmondanám, hogy csodás időt töltöttem itt, rengeteg látnivalót néztünk meg és felemelő érzés volt reggelente már rituálészerűen a Tower Bridge-en sétálni. Amit sajnáltam, hogy nem jutottunk fel a London Bridge melletti Skygarden-be, de sebaj majd legközelebb. Este 9 után lehet felmenni teljesen ingyen, de érdemes időben sorba állni és fontos tudni, hogy akárcsak a reptéren itt is szigorú biztonsági ellenőrzés van. Ez amúgy az olyan nívós múzeumoknál is mint pl: a British Múzeumnál is van.

Egy élhető, jóléti város, amit csak ajánlani tudok mindazoknak, akik szeretnek világot látni, vagy azoknak akik kiköltözni szeretnének Nyugatra. Utóbbit sajnos már csak az év végéig tehetik meg a Brexit miatt, de mindenképp érdemes megfontolni. A keresetek, a tömegközlekedés jó, a toleranciában elsőosztályú, a múzeumok nagy része ingyenes, és csak 2 óra repcsivel Budapesttől. Ha leküzdi az ember a tömegiszonyát, akkor meggyőződésem, hogy nagyon fogja élvezni ezt a helyet.

Menjetek, lássátok és tapasztaljátok meg a Nagyvilágot! Szerintem ez az élet értelme!

London Pride 2020 június 27

#London #szilveszter #tűzijáték #petárda #queerinfo

Breaking News:

ffffff