• Tölgyesy Zoltán

A szabadság tizenkét pillanata

Ez a valahai tv sorozat címe jutott eszembe egy mai baráti beszélgetés során.


Istenem, milyen boldogok is voltunk Sz Tibi barátommal és régi harcos társammal, amikor Bozsik Yvette felkért minket, hogy a következő rendezésében szerepeljünk!


Miss Mandarin párizsi vendégszereplése.

Én az Egy faun délutánjában már a Dívát alakítottam nála a kritikusok és a közönség egyöntetű elismerése közepette, de Tibi új volt a szereplő gárdában. A Próbák és a bemutató sikere már rengeteg boldog pillanatot szerzett nekünk. S ez csak folytatódott vagy inkább fokozódott, amikor egy előadás után Yvette közölte, hogy meghívták a Kabarét Párizsba a MagyArt-ra, a magyar kultúra egy hónapos bemutatkozására a francia fővárosban.


Az előadásokat a Divan Du Mondban tartották, a Place Pigalle közép pontjában. Merő véletlen volt, hogy a műintézmény vezetője egy nagyon kellemes meleg férfiú volt. A repülőtérről Tibivel egyenesen a Pigallera siettünk, megnézni az előadás színhelyét. A szívünk majd kiugrott a helyéről a szemünkkel együtt, amikor megláttuk, hogy az épület homlokzata a mi előadásunk plakátjaival van kidekorálva, és mindennek a tetejében a plakáton mi vagyunk, Tibi és én, Krausz Alizzal, a Bozsik társulat legnagyobb tehetségével! Erre mondják, hogy szem nem maradt szárazon!


A meleg direktor a tenyerén hordozott minket, és egy kis furgont is bérelt nekünk a pont akkor tartott Gay Pridra.


Gay Pride Párizsban! A mi részvételünkkel! A legmerészebb álmainkat is túlszárnyalta! Már-már a hihetetlen kategóriában repkedtünk! Kétszázezer felvonuló és kétszer annyi néző! A buszmegállók, a telefonfülkék tetején integető boldog vidám emberek. A Place de la Concorde nagy szökőkútjaiban félmeztelen srácok integettek a vizes pólóikkal! Mindenhol öröm vidám szeretet és elfogadás áradt a levegőben! Egy csodálatos népünnepély részesei lettünk.


A nagy napon kimentünk az indulás helyszínére. Mindketten legszebb női ruháinkat viseltük! Szépek voltunk és Istenem, milyen fiatalok! A várakozási időt is jól használtuk ki, mégpedig a körmöm kilakkozására! Tibi szorgosan és nagy szakértelemmel pingálta a körmeimet a Bois de Boulogne árnyas fái alatt! A mai napig az igazi szabadság ízét érzem a számban, ha erre a percre gondolok, amely arany tűzzel égett a szívembe!


A vasfüggöny mögül kibújt két elnyomott, meggyötört, másodrendű állampolgár, és mint két kis hunyorgó vakond hirtelen kijutott a fényre! A szabadság, a bármi megtörténhet isteni fényére! Hogy ez is létezik, egy másik világ, a megvalósult álom, az emberi méltóság világa! Ez több volt nekünk, mint tizenkét pillanat!


Vérvörös körmeim elkészültek, meg is száradtak, az idő is elérkezett, hát felszálltunk külön bejáratú furgonunkra és elindult a banzáj! Közvetlen előttünk egy kamionnyi átoperált lány büszkélkedett új személyi számával. Mert ott és akkor ezt még megtehették!


Mind félmeztelenek voltak, gyönyörű új cicijeikkel büszkélkedtek. Azok meg szabadon rengtek és szálltak a magasba. Egy némelyikük nem átallotta mini szoknyáját fel-felhúzogatni, elővillantva új szemérmetlen testrészét. Fotoriporterek hada szaladt az autójuk mögött, élesre állított blendék tömkelege leste a vadonatúj Vénusz dombokat!


Egyszer csak elhaladtunk az utca közepén aléltan fekvő menyasszony mellett. Hatalmas fehér krinolinja égnek állva láthatóvá tette kockás férfi gatyáját. Később megpillantottuk a lábán viselt férfi túra bakancsát is. Hosszú sötét haja bájosan keretezte szakállas-bajszos orcáját. Addig még sosem láttunk még csak hasonlót sem. Még az is csak a jövő zenéje volt, hogy Conchita Wurst felröppenjen a phönix madarán. De itt ez is belefért.


A kocsisor fontolva haladt. Néha meg-meglódult, majd hirtelen lefékezett. Mi Tibivel az út többszörösét tettük meg előre-hátra szaladva tehetetlenül. Nekem az est végére az egyik cipősarkam is beletörött az erőlködésbe. Közben egy váratlan megállásunkkor felbukkant egy ifjú pár az autónk mellett.


A fiú kezében egy szál szegfű, amit nyilván a barátnőjének hozott. Ám ő kedvesen, szelíd erőszakkal unszolta, hogy a virágot nekünk adja. A fiú nagy zavarában, és mert tuti rövidlátó volt, a virágot oda is nyújtotta TIBINEK! Hiába mindig akadnak másképp gondolkodók!


Végéhez ért a gyönyörű nap, de a váratlan események még nem! Én Tibi karjába kapaszkodva, kitört sarkamat kímélve, apró nyögések és sóhajok közepette botorkáltam a szállásunk felé. És ekkor becsapott a mennykő!


A hátunk mögül nagy teljesítményű motor búgott fel egyre hangosodva, és amikor mellénk ért hatalmas diadalordítással lekapta a hátsó ülésen ülő srác a fejemről nőiségem ékét, a parókámat. És már száguldottak is tovább. Ha lehet, én még az ő hangjukat is megsokszorozva artikulátlan üvöltében törtem ki, Csingacsguk indián törzsfőnök legjobb magyar tanítványaként. Ugyanis az aznap esti transzvesztita verseny főszereplőjét ragadták el rólam álnok kezek nagyon vidáman.


Talán a hangomban volt valami vérfagyasztó, talán csak megviccelni akartak, mert 50 méter után nevetve a földhöz vágták a kincset érő zsákmányukat, amit nem tudtunk volna már aznap pótolni. Tibi fürgén előre szaladt meggyalázott koronámért, és így végül mégis csak happy enddel ért véget a napunk.


#MissMandarin #Párizs #identitássztori #Magdiagőzben


Támogass minket egy megosztással!

Breaking News:

ffffff