Antoni Rita
3 perc olvasás


Az esemény gyökerei a ’80-as évek San Franciscójáig nyúlnak vissza. A Folsom Street Fair a bőrös közösség
láthatóságát és összetartását erősítette – akkor még szinte forradalminak számított kimondani, hogy ez a
szubkultúra is az LMBTQ közösség része. Berlin húsz évvel később saját Folsom-verziót kapott, európai
ízzel, kevesebb napfénnyel és több techno-val.
A 2004-es berlini Folsom még csak néhány ezer résztvevőt vonzott, mára viszont több mint húszezren
érkeznek a világ minden tájáról. A Fuggerstraße és Welserstraße ilyenkor lezárva, és igazából se nem
fesztivál, se nem buli – hanem egy különleges bőrös városnegyed, ahol mindenki tudja, hogy miért van ott,
és ahol a látogatók közösségi élményként is részt vehetnek a látványos bemutatókon és performanszokon.
A hivatalos Pocket Guide minden évben tele van praktikus információval, helyszínekkel, programokkal és
sok ironikus megjegyzéssel. A 2025-ös kiadásban szerepelt a szarkasztikus figyelmeztetés:
„Nem fétis a dezodor” és „Igyál eleget – és ne csak sört.”
A fesztivál így emlékeztet arra, hogy a többnapos eseményeken a hidratálás és a személyes higiénia létfontosságú lehet, és hogy a biztonságos részvétel az élvezet alapja.
A szervezők egyértelműen rögzítik a szabályokat: tilos a nyilvános meztelenség, szex, korbácsolás, vizelés és
a tiltott szimbólumok viselése. Ugyanakkor a bemutatók és performanszok keretein belül mindenki
biztonságosan, tisztelettel és önazonosan élvezheti az eseményt, így a fesztivál egyszerre ad teret a kreatív
önkifejezésnek és a közösségi élménynek.
Berlin a tökéletes háttér a BDSM szubkultúrához: egy város, ahol az éjszaka nem ér véget, és ahol senki nem kéri számon, ki kicsoda. A Folsom Europe ennek a mentalitásnak a sűrítménye: nyitottság, szabálytudat és önazonosság. A Folsom Europe 2026. szeptember 10–13. között tér vissza a berlini Schöneberg negyedbe, és már most érdemes lefoglalni a szállást.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások