• Jakab István

Megszűnt az utolsó független magyar egyetem?

SZÍNHÁZBOTRÁNY A szakma hallgat, a diákok még tüntetnek. És a többiek?


Újabb tüntetés lesz pénteken a Színművészeti előtt a Vas utcában 17:30-tól.


A Színház- és Filmművészeti Egyetemen a héten kialakult helyzetről kérdeztük meg olvasóinkat és magazinunk munkatársait.

Barát Erzsébet, Angol-Amerikai Intézet, SZTE, docens

Megindító, tiszteletre méltó és reményt is ad az SZFE diákjainak és tanárainak, egykori hallgatóinak ellenállása. Maga az elgondolás, az ‘alapítványi’ egyetemmé alakítás gondolata nekem önmagában is tarthatatlan eljárás. Az SZFE konkrét esetében viszont ennek ürügyén a kormány már semmilyen látszatra sem ad. A brutális önkény és erőszak maradt. A diákok elszánt egyetemfoglalása, a szenátus és az egyetemi vezetők szakmai és erkölcsi kiállása az egyetlen tisztességes válasz a teljes színházi és filmkultúra, a kreativitás ásatag ideológiák mentén történő megsemmisítésével szemben. Az SZFE-sek példáját látva nekünk, a többi egyetemen oktatóknak, kutatóknak, tanulóknak, most a saját helyi önkényes intézkedéseink ellen kellene fellázadnunk, újragondolni, mit is akarunk – az örökös megfelelés, adminisztrálás, a túlélés lélekölő igyekezete helyett. Mert ez az út itt most a végéhez ért. Mert nekem az SZFE most ezt mutatja meg kristály tisztán: harcolni kell, okosan, kreatívan, lélekkel és elszántan. Avagy öleljük magunkhoz a végső szétesést, a semmit... A küzdelem lehetőségét elfogadni tőlük lenne az igazi szolidaritás.


Macskamedve, magazinunk munkatársa

A fiatalok mindig a legradikálisabbak. Az LMBTQ történelemben is látjuk ezt: a Mattachine Society az 50-es években még tök lázadónak számított, de Stonewallon ők is kiakadtak; azokat, akik a 70-es években a Gay Lib és a radikális leszbikusok sorait erősítették, a 80-as években már kritizálták a queerek, hogy milyen konformistán beolvadnak a társadalomba.

Nyilván azért, mert eddigre felépítettek egy karriert, otthont, párkapcsolatot, akár gyerekeik is lettek, és az ember kevésbé mer ugrálni, ha mások jövőjét is kockáztatja.

Nemrég írtam arról, hogy ha egy művészt együttműködésre kér fel a diktatúra, akkor dönt felelősen, ha vagy külföldre megy, vagy feladja művészi ambícióit. Már művészként tevékenykedő ismerőseimnek érthető módon nem tetszett ez az állásfoglalás, hiszen nem szívesen mondanának le arról, amiért már megdolgoztak. Ilyen szempontból nem meglepő, hogy a színház- és filmművészet bedarálása ellen az SZFE hallgatói léptek fel csoportosan, és nem mondjuk egy konkrét színház társulata. Ugyanakkor az SZFE-re bekerülni kemény munka, és ha ezt a lázadást a kormány leveri, a most az épületben elbarikádozott hallgatók valószínűleg búcsút mondhatnak a karrierjüknek. Szóval ne higgyük azt, hogy ők nem kockáztatnak. És épp ezért extra respect nekik (és aki Pesten van, támogassa őket, ahogy tudja).


Miss Mandarin, magazinunk munkatársa

Lehet nem fog tetszeni a véleményem! A szokásos módon támad a baloldal. Bozsik Yvettenél ugyanez volt a forgatókönyv. A megmondó emberek hadrendbe álltak. Támadás! Sajnos Yvette nem bírta idegileg.


Fabríczius Botond Ferdinánd, transz férfi

Egy felkapaszkodott senki által, olyan színész fakatonákat akarnak képezni, akik majd úgy táncolnak, ahogy ők fütyülnek. Ezek minden beszántanak, ami nekik nem tetszik, csak nézzünk vissza. CEU: elüldözve. Egészségügy, járványügy, kutatások: tönkretéve. Oktatás: olyan egyen tankönyvekből tanítják a srácainkat, amibe tilos volt betenni például A walesi bárdokat. Beszántották a gender szakot, ellehetetlenítik az értelmiséget. A fiatal, felnövekvő színészek is veszélyesek: szabadon gondolkodnak, és ezt a jogukat nem óhajtják elveszíteni, ahogy azt sem, hogy nem Vidnyánszkytól függve akarnak a rendszer által megszabott skatulyában tanulni. Igazuk van. Mindenkinek ideje felállni és a szemeit kinyitni, mielőtt nem lesz túl késő. Kitartás SZFE!


Simon Lehel, filozófus, magazinunk munkatársa

A Színművészeti tönkretételével megszűnt az utolsó független magyar egyetem. Már egyértelmű, a tudósok többsége hallgat, engedelmeskedik, vagy kiszolgál. Más opciónak a lemondás maradt. Íme, a „magyar tudomány”.


Egy jobboldali meleg olvasó

Azt hiszem, hogy – a CEU ügyéhez hasonlóan – alapvetően ismét a jobboldali és baloldali indentitás ellentétét láthatjuk. A kormány – a felsőoktatási koncepciójának újragondolása (bizonyos intézmények alapítványi fenntartása) mentén – meghozta azokat a szakpolitikai döntéseket, amelyek az intézmény (SZFE) jövőbeli működésének a kereteit meghatározzák. A korábbi vezetés, jelenlegi és volt hallgatók úgy tűnik ezzel nem tudnak azonosulni. Ehhez hozzájárul(hat) az is, hogy az intézmény – a művészvilág zöméhez hasonlóan – főként vagy többségében baloldali érzelmű. Tehát nem eszközvitát (milyen legyen az intézmény fenntartása és működtetése), hanem ideológiai célvitát látok: vagyis akik tüntetnek és a kormányzati döntés ellen vannak, azok egyfajta jövőbeli jobboldali „befolyástól” tartanak, ami – természeténél fogva – kilibbentené az eddig megszokott világnézeti miliőjüket. (Abban nem foglalnék állást, hogy egy baloldali vagy jobboldali oktató vagy hallgató tehetségesebb-e, mert ez egyrészt relatív, másrészt mindkét oldalon vannak ilyenek és olyanok is.)


Czakó Péter, magazinunk főszerkesztő-helyettese, berlini tudósító

Az megy, ami eddig az elmúlt 10 évben. Az Orbán-rezsim megszállja az egyetemet, és ezzel is folytatja a totális diktatúra kiépítését. A hét elején berlini kollégáim azt kérdezték, hogy mi ez a határzár, a főnököm meg azzal jött, hogy a Színművészetit elfoglalták a diákok és tüntetnek. Eddig csak azt mondták Magyarországról, hogy szép, meg hogy Balaton. Azt válaszoltam nekik, hogy Orbán folytatja a diktatúra kiépítését. Szomorú mennyire megmérgezte a rezsim a hétköznapokat, és nem latom a kiutat. Orbán tudatlan szolgákat akar, akik csak odahúzzák X-et a Fideszhez, és nem gondolkodnak.


#Budapest #SzínházésFílmművészetiEgyetem #tüntetés #vélemény #kultúra #queerinfo


Támogass minket egy megosztással!

Breaking News:

ffffff