DIVAT Te el tudnád képzelni, hogy kizárólag szoknyát viselj nőként? Gondolom a válaszod az, hogy nem.
Persze, hogy nem! Én sem tudnám elképzelni! – Fotó: bal szélen #Madonna, jobb szélen Marlene Dietrich
1925-ben jelent meg az első nőiesebb öltöny, amit ma már kosztümnek nevezünk
Ezzel szemben viszont az 1920-as évek előtt azt nem tudták elképzelni, hogy majd egyszer a nők is nadrágot fognak hordani. Ugyanis nadrágot csak a férfiak viselhettek, és nagyon sokáig a nők akár börtönbe is kerülhettek, ha nadrágot mertek felvenni, mert tilos volt.
A nők elfogadott viselete a halcsontos fűzőkből, hosszú és nehéz akár több rétegű szoknyákból állt. Gyakran olyan szorosak voltak a fűzők, hogy a hölgyek bordái átszúrták a belső szerveiket, és ez sok nő halálát okozta.
Kényelem? Az szóba sem jöhetett, mert meg kellett felelni a kor ideáljának. Viszont fontos leszögeznünk, hogy egy háború utáni időszakban vagyunk, ami rengeteg ember halálát okozta, valamint a férfiak nagy része katonaként szolgált még valahol. Emiatt sok területen emberhiány alakult ki, aminek köszönhetően a nőknek is munkába kellett állniuk. Viszont sokféle munkát nem lehet szoknyában végezni, fűzőben meg pláne nem. Emiatt a divat is változni kezdett és ekkor kerültek előtérbe a női nadrágok és kosztümök, ami megalapozta a nőknél a férfias vagy férfiasabb öltözködést.
Az első világháború után egyre több nőnek kellett bicikliznie, de ez a tevékenység hosszú szoknyában kifejezetten nehéznek bizonyult. Ezt a tervezők felismerték és elkezdtek a nőknek szabadidős nadrágokat gyártani. Ennek köszönhetően már a nők is tudtak biciklizni.
Sarah Bernhardt francia színésznő a 19. század végén először viselt nadrágot nőként, bár még mindig csak a színpadon. Majd 1925-ben jelent meg az első nőiesebb öltöny, amit ma már kosztümnek nevezünk. A nadrág részét csak az igazán merész, kitűnni vágyó nők merték felvenni. Így alakult, hogy 1931-ben Marlene Dietrich, a mindig nőies, csodás ruhákat hordó színésznő lecserélte pompás ruháit, és egy férfiöltönyben jelent meg, immár nem csak a vásznon, hanem a nyilvánosság előtt is.
Ezzel természetesen óriási botrány kerekedett körülötte. De a színésznőt ez nem zavarta. A tervezők ezen felbátorodva egyre több nőknek szánt öltönyt/kosztümöt készítettek és egyre több férfiruhába bújt manöken jelent meg a divatlapok címlapjain. A színésznő példáját számos más akkori sztár is követte, mint például Katharine Hepburn vagy Greta Garbo.
Az igazi áttörést viszont Yves Saint Laurent hozta meg a női divatban, amikor 1966-ban megalkotta az első Le Smoking névre keresztelt kollekcióját. Ez a kollekció úttörőnek számít az uniszex divat megalkotásában.
Mivel sokáig nem nézték jó szemmel a nők nadrágviselését, mert ez egyfajta státuszszimbólumnak számított, így a 60-as évekig a nők többsége viszolygott ettől a divattól. De 1960 egy vízválasztó évnek tekinthető, mert innentől kezdve az egész világban mindenki tiltás nélkül hordhatott nadrágot. Bár tény, hogy 1945-től a nők már nem kényszerültek arra, hogy ugyanúgy dolgozzanak, mint előtte, ezért számos már jól ismert női ruhadarab visszatért a divatba.
Maga a tény, hogy már nem szabályozta semmi sem, hogy pontosan hogyan kell öltözni, a kor leszbikus nőinek egyfajta felüdülés volt. Mert már egyéniségükhöz közelebb lévő öltözékekbe bújhattak. Részben ez is hozzájárul a mai, modern kori leszbikus divathoz.
