Antoni Rita
3 perc olvasás
A rengeteg rossz mögött mindig van valami jó!
Legutóbb Miss Mandarinnal akkor találkoztam, amikor nyár végén fellépett egy belvárosi picuri meleg bárban a Habrolóban. A közönség élt-halt érte, és őt az sem zavarta, hogy a házigazda-DJ csípős nyelvét rajta köszörülte, Mandarin jókedvűen csípőből tüzelt vissza.
Hogy Miss Mandarin mikor lép fel legközelebb azt nem tudjuk, minden esetre megkérdeztük tőle, hogy mi van vele most a járvány közepén, és hogyan tölti a karácsonyt.
Hogy szoktál karácsonyozni, ha épp nincs járvány?
Legtöbbször édes kettesben töltjük a karácsonyt a párommal, vagy egy-két barátom társaságában. Idén is ez a helyzet két-három magányos barát átjön hozzánk karácsonyozni. Van egy szép műfánk, feldíszítem, és amikor már minden elkészült, akkor elénekeljük a Menyből az agyalt, megpusziljuk egymást, és jön a finom a vacsora.
Megváltoztatta a járvány az idei karácsonyodat?
Semmiben sem. Nem sok emberrel tartom a kapcsolatot. De akivel igen, azokkal elég bensőséges a viszonyom.
Mi lesz az ünnepi menü?
Halászlé és lazac lesz a menü, egy nagyon finom mártással és az unokanővérem bejglije kerül az ünnepi asztalra.
Hogy éled meg a járvány második hullámát? Regisztráltál már a védőoltásra?
Igyekszem kerülni a kockázatos dolgokat. Piacra és boltba is csak maszkban megyek, és még kesztyűt is húzok. Védőoltásra már regisztráltam, és már nagyon várom hogy megkapjam. Úgy érzem egy karnyújtásra vagyunk tőle.
A Labrisz, illetve Takács Mária filmrendező új websorozatában könyvtárosként tűnsz fel. Mesélnél a forgatásról, és a sorozatról?
Takács Mari által kerültem be a sorozatba, aki nagyon sokat segített a könyvem az Én, Miss Mandarin megjelenésekor. Akkor megszerettük egymást, és ő találta ki nekem ezt a szerepet, amely szerint se nem nő, se férfi nem vagyok. Tulajdonképpen egy nem nélküli, vagy egy meghatározhatatlan nemmel rendelkező lényt játszom. Női sminkem van és zöldre van festve a szám. A leszbikus szállal is rendelkező websorozat tulajdonképpen arról szól, hogyan ne kerüljön az ember bajba az internet világában. A forgatás 5 napig tartott, és mindenki maszkban volt, kivéve azok nem, akik éppen szerepeltek.
Mivel töltöd mostanában a napjaidat? Korábban blogoztál. Abbahagytad az írást?
Az írást nem hagytam abba, írok egy új könyvet éppen, ami a nagybátyámról szól, aki háborús hős volt, és részt vett a sztálingrádi csatában a 2. világháborúban, ami miatt elvitték Málenkij robotra, ahonnan szerencsésen végül hazatért. Szeretnék még írni Zsazsa haláláról meg a temetéséről. Kidőlt keresztfának már nem köszön már senki – ez lenne a cím. Nemrég temettük Zsazsát, és nagyon kevesen voltak a temetésén. Óz a csodák csodájának Szivárvány dalára szórták el a hamvait a Farkasréti temetőben. Emlékszem, mikor a fiatalabb transzvesztiták rájöttek micsoda nagy tehetség, akkor megnehezítették az életét, a színpad elejére álltak, és minden eszközt megragadtak arra, hogy ellehetetlenítsék. Ettől ő bepánikolt, és az utána való élete a védekezésről szólt.
Hol lépnél fel szívesen? Hol láthatunk majd legközelebb a járvány után?
Bárhol szívesen fellépnék. Ahová hívnak, oda mindig szívesen elmegyek fellépni.
Végezetül mondanál valami pozitív végszót?
A rengeteg rossz mögött mindig van valami jó, amiért érdemes élni!
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások