Antoni Rita
3 perc olvasás

Képek, melyek nem a férfiak közötti agressziót, brutalitást, és hatalmi játszmákat mutatják be, hanem a gyengédséget, szépséget és a szeretetet
A férfiak közötti szexuális viszony és #szerelem 1967-ben lett legális az Egyesült Királyságban, addig bűntették és üldözték ezeket a kapcsolatokat, amelyek titokban folytak.
Duncan Grant (1885-1978) képei a koronavírus járvány előtt már láthatóak voltak egy rövid ideig brit múzeumok és galériák kiállításain, és remélhetőleg 2021 tavaszán ismét láthatóak lesznek Charlestonban.
Grant érzéki, és egyúttal magabiztos módon megrajzolt és megfestett alkotásai a meleg szex ünnepét és a szexuális szabadságot jelenítik meg. Fő alkotásai olyan kordokumentumok, amelyek megváltoztatják a művészetről és a világról alkotott felfogásunkat.
A művész olyan változatos elemekkel dolgozott, mint például a görög mitológia, a testépítő magazinok és az amerikai soft-core magazinok képvilága, melyet saját élete szexuális találkozásainak, szerelmeinek emlékeivel fűszerez. A művész ezeket a rendkívül személyes találkozásokat tárta fel, és rögzítette a vásznon.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások