Antoni Rita
3 perc olvasás

Szükségem van a szexhez ahhoz, hogy valamilyen szinten megismerjem a másikat, valamennyire kötődjek hozzá, meglegyen a minimális bizalom, egyfajta jó haveri, jó baráti ismeretség.

Beszélgetőtársunk egy 44 éves vidéki, szőrös testű, szakállas meleg férfi
- Milyen a meleg élet abban a kisvárosban ahol élsz?
- Fogalmam sincs. Nincs egy éve, hogy ebbe az Észak-magyarországi kis városban élek. Jah, és nem élek meleg életet.
- Nincsenek meleg ismerőseid, meleg barátaid? Nem hiányzik egy szórakozóhely? Hogy tudod megélni a melegségedet?
- Régebben voltak meleg barátaim. Ma mér csak 1-2 van meg belőlük, de velük sem találkozom már.
A meleg helyek nem hiányoznak, mert elsősorban ember vagyok, aztán valakinek a fia, apja, testvére stb. A melegség a szexualitásom, nem az életformám.
Egy belterjes meleg közösségben megélni a melegségemet?
Ugyan...
A nagy részük ezeknek az embereknek lelki, szellemi toprongy lett. Nem kielégülést keresek, és nem érdekel az örökös zsákmányszerzés sem.
Nem hinném, hogy bármelyikük is boldog lenne.
- Milyen gyakran tudsz nemi életet élni?
- Amilyen gyakran szeretnék. De mivel nálam ez nem így működik, ritkán.
- Mikor szex-szeltél utoljára férfival?
- Egy éve. De ez egy extra bonyolult év volt.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások