Antoni Rita
3 perc olvasás
Egy madárkánk elszállt, és máshol rak fészket. Miss Mandarin szavaival: „A nagy Kék Szomorúság felkerekedett, átszelte az óceánt, és kikötött a Kanári-szigeteken.”

Most, alig néhány hónapja, hogy Gran Canaria lett az otthona, máris új közönséget hódít meg: a Ricky’s
Cabaret társulatának tagjaként estéről estére reflektorfényben lép fel.
„Itt az emberek nem a másikkal foglalkoznak, hanem önmagukkal. Itt mindenki szabad, a szó legszorosabb értelmében”
– fogalmazott egy
bejegyzésében.
A kinti dragéletet vérprofi előadók, hosszú show-k és igazi közösségi szellem jellemzi. „Nem mások remake-
jei vagyunk, hanem önálló személyiségek. Egy az irány, egy a cél – és hálás vagyok, hogy részese lehetek.”
Betty Blue 1999-ben, Marlon Xtravaganza hívására lépett először színpadra a Capellában. Azóta generációk
nőttek fel az előadásain, humorán, eleganciáján. Most új pályát kezd – de a fény, amit maga után hagyott,
sokáig velünk marad.
Gran Canaria ma Európa egyik legélénkebb queer központja: a Maspalomas-i Yumbo Centrum és az évente
kétszer megrendezett tavaszi és téli pride – a világ minden részéről vonzza a közösséget. Egy hely, ahol a
szabadság nem jelszó, hanem életforma. És most már Betty Blue is ennek a színes, befogadó világnak a
része.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások