A “sorry not sorry” a Biblia szexualitással foglalkozó erkölcsi tanításainak örökségét, jelenkori társadalmi vetületét vizsgálja három installáción és három szólón keresztül.

Új távlatok művészek számára

A nézőtér és az előadótér egybevonásával párhuzamosan 3 db mini-színpadot építettek fel a térben, ami egyben a szentháromságra és a triptichonra is utal

- Mi a formabontás célja, milyen viszonyban állnak egymással a színpadok?

- Ádám Anna: A három színpad a Bibliában megfogalmazott szexuális életre vonatkozó törvények és szabályok megszegésének lélektani folyamatát járják körbe, tehát három stációról is beszélhetünk.

Mindegyik színpadhoz párosul egy-egy vizuális tér-elem, ami a darab alatt akár díszletként is értelmezhető, az előadást követően pedig egyértelműen installációként.

Az első színpadon a szexualitással kapcsolatos szabályok vannak felsorakoztatva és megkérdőjelezve, a második színpadon a bűnbeesés pillanata áll középpontban, a harmadik színpad pedig az elszámolásra, büntetésre és bűnhődési formákra helyezi a hangsúlyt.

Az előadás alatt a három színpadon játszódó szólók hol egymással párhuzamosan, hol külön-külön futnak, tehát a három színpad jelenetei hol kiegészítik egymást, hol ellentmondanak egymásnak, hogy párbeszédet folytatnak, hol kapcsolódnak egymáshoz - akár fizikálisan is -, hol pedig saját útra térnek.

- Alkotóként egyik megfogalmazott célod, hogy beemeld a képzőművészet formanyelvét és eszköztárát a színházi térbe, illetve a színházét a kiállítótérbe. Ennek értelmében a darab kellékeit, jelmezeit és díszleteit képzőművészeti műtárgyak, installációk alkotják, melyek az előadást követően kiállítási anyaggá állnak �