A Capella születése

Az LMBT Történeti Hónap alkalmából az egykori Capella legendás királynője, Miss Mandarin idézi fel, hogyan született meg az ikonikus szórakozóhely.

A fiatalabb generációk talán már nem is sejtik, hogy a Belgrád rakparton egykor ott lüktetett a város egyik legvadabb és legfelszabadítóbb queer tere: a Capella Café – Fotó: Mások 1996/9

A különleges atmoszférájú épületegyüttese egykor a legkülönösebb igényeknek is igyekezett megfelelni – ma már csak múlt időben beszélhetünk róla

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szenespince, valahol a Duna-parton, a Kisgazda székház és a görög étterem között. Nagyon figyeljetek nebulók! Kicsi fiúcskák és karcsú leánykák. Nagy idők tanúja mesél most Nektek!

Erős keleti szél fújt az idő tájt az országban. Egy erős széllökés bebújt az ózdi vonat restijébe, és magával hurcolt egy fura figurát, és egy erős bummal lerakta épp az üres szenespince elé. A figura még maga sem tudta, hogy ő egy varázsló és nagy dolgokra képes! Csak ránézett az előtte elterülő sivárságra, de nem is látta! Mert ő már egy csillogó-villogó mese-világot látott megelevenedni! A pincéből háromszintes csoda-

palotát varázsolt, és elnevezte Capellának!

De hogy hogyan töltse meg emberekkel, arról fogalma sem volt! Amikor nagy szomorúan térdére hajtott fejjel ücsörgött a járdán, váratlanul arra sétált Zsazsa Tax gyönyörű aranylamé ruhájában, s miután a cappella elénekelte nagy opusát a Csudijót, ezt mondta: „Neked a Csodálatos Mandarinék kellenek! Meglátod,

ők 1–2 hét alatt megtöltik a birodalmad! Ahogy mondani szokás, még a csilláron is lógnak majd!”

Úgy is lett! Egyszerre sürögni-forogni kezdett rengeteg furcsa meleg és hideg lény, és mind megátalkodottan szórakozni akart. A varázslatos helyiség együttese a legkülönösebb igényeket is igyekezett kielégíteni. A hátsó teremben mulatós zene tombolt, elől középen pedig a színpad foglalta el méltó helyét, amelyet három szintről lehetett megcsodálni.

A WC hol a színpadhelyén állt, hol a ruhatár foglalta el, a színpad hol alacsony volt, hol óriások számára méretezték. De mindez senkit nem zavart, mert mindent elborított egy megmagyarázhatatlan eufória, amely felejtést, szerelmet, izgalmat ígért minden belépőnek, akik izgatottan áradó, mint a kiönteni készülő folyók, és megtapasztalhattuk a felénk irányuló rengeteg szeretetet, csodálatot! A tömeg kifogta a kocsink elől a lovakat, és maguk álltak a helyükre! Így lettem akaratom ellenére a Capella királynője! De nagyon élveztem!

II. Erzsébet sem élvezhette volna jobban!