A Capella születése

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szenespince, valahol a Duna-parton, a Kisgazda székház és a görög étterem között.

Nagyon figyeljetek nebulók! Kicsi fiúcskák és karcsú leánykák. Nagy idők tanúja mesél most Nektek!

Erős keleti szél fújt az idő tájt azországban. Egy erős széllökés bebújt az ózdi vonat restijébe, és magával hurcolt egy fura figurát, és egy erős bummal lerakta éppaz üres szenespince elé. A figura még maga sem tudta, hogy ő egy varázsló és nagy dolgokra képes! Csak ránézett az előtte elterülő sivárságra, de nem is látta! Mertő már egy csillogó-villogó mese-világot látott megelevenedni! A pincéből háromszintes csoda-

palotát varázsolt, és elnevezte Capellának!

De hogy hogyan töltse meg emberekkel, arról fogalma sem volt! Amikor nagy szomorúan térdére hajtott fejjel ücsörgött a járdán, váratlanul arra sétált Zsazsa Tax gyönyörű aranylamé ruhájában, s miután a cappella elénekelte nagy opusát a Csudijót, ezt mondta: „Neked a Csodálatos Mandarinék kellenek! Meglátod,

ők 1–2 hét alatt megtöltika birodalmad! Ahogy mondani szokás, még a csilláron is lógnak majd!”

Úgy is lett! Egyszerre sürögni-forogni kezdett rengeteg furcsa meleg és hideg lény, és mind megátalkodottan szórakozni akart. A varázslatos helyiség együttese a legkülönösebb igényeket is igyekezett kielégíteni. A hátsó teremben mulatós zene tombolt, elől középen pediga színpad foglalta el méltó helyét,amelyet három szintről lehetett megcsodálni. A WC hol a színpadhelyén állt, hol a ruhatár foglalta el, a színpad hol alacsony volt, hol óriások számára méretezték. De mindez senkit nem zavart,mert mindent elborított egy megmagyarázhatatlan eufória, amely felejtést, szerelmet, izgalmaígért minden belépőnek, akik izgatottan áradó, mint a kiönteni

készülő folyók, és megtapasztalhattuk a felénk irányuló rengeteg szeretetet, csodálatot! A tömeg kifogta a kocsink elől a lovakat, és maguk álltak a helyükre! Így lettem akaratom ellenére a Capella királynője! De nagyon

élveztem! II. Erzsébet sem élvezhette volna jobban!