A mellrákszűrésről senki sem beszél a mellkasi műtétek után - pedig kellene

A Breast Cancer Research and Treatment című szaklapban megjelent friss tanulmány szerint az egészségügyi szolgáltatók gyakran nem adnak egyértelmű és következetes tájékoztatást a mellrák-kockázat felméréséről azoknak, akik nemi megerősítő mellkasi műtéten (top surgery) esnek át. A kutatás mindössze 20 egészségügyi szakemberrel készült interjún alapul, de köztük onkológusok, plasztikai sebészek, háziorvosok és onkogenetikai tanácsadók is voltak.

Új amerikai kutatás szerint az egészségügyi szakemberek egymásra hárítják a felelősséget, a transz és nembináris páciensek pedig információ nélkül maradnak - Fotó: Healthline

Miért nem tűnik el a kockázat a műtéttel?

Sokan azt gondolják, hogy a felső műtét egyenlő egy megelőző mellamputációval, tehát a mellrák kérdése ezzel véglegesen lezárul. A valóság ennél bonyolultabb. A legtöbb nemi megerősítő mellkasi műtét esztétikai okokból nem távolítja el a teljes mellszövetet, vagyis a kockázat a beavatkozás után is megmarad, csak kevesebben gondolnak rá, és a hagyományos mammográfia sem feltétlenül alkalmazható utána.

A megkérdezett szakemberek azt is nehezen kezelhetőnek nevezték, hogy sok transzmaszkulin és nembináris páciens jóval a szokásos szűrési életkor előtt esik át a műtéten, ami megnehezíti az örökletes kockázati tényezők — például a BRCA1 és BRCA2 mutációk — kapcsán folytatott beszélgetéseket. Az egyik genetikai tanácsadó arról beszélt, hogy náluk elviekben szóba kerül a lehetőség, hogy valaki egy "hagyományos" felső műtétet válasszon, majd később, ha szükséges, egy megelőző beavatkozást is elvégeztessen, de ezt a gyakorlatban nem szívesen javasolják, mert nem akarják, hogy a páciens több műtéten is átessen, és közben kockázatnak legyen kitéve.

A kutatók sürgős és összehangolt változtatásokat javasolnak az ellátás több szintjén: egyértelmű intézményi felelősségvállalást a kockázatfelmérés terén, egységes, bizonyítékalapú szakmai irányelveket, valamint azt, hogy a műtét utáni ellenőrzések kifejezetten kitérjenek a visszamaradt mell- és mellkasi szövet vizsgálatára is.

Ha az amerikai rendszerben legalább megvannak a szereplők, csak éppen nem kommunikálnak egymással, Magyarországon maga a struktúra hiányzik. A Transvanilla Transznemű Egyesület közleménye szerint az országban soha nem készültek nemzeti szinten érvényes szakmai irányelvek a transz-specifikus egészségügyi ellátásról, vagyis nincs is olyan protokoll, amiből egy mellrákszűrési ajánlást le lehetne vezetni.

A Háttér Társaság, az Amnesty International Magyarország és a Prizma Transznemű Közösség idén megjelent közös kutatása szerint a válaszadók kétharmada tapasztalt hátrányos megkülönböztetést vagy megalázó bánásmódot egészségügyi ellátás igénybevétele során, 41 százalékuk pedig felkészületlennek találta orvosait a transz-specifikus kérdésekben. A jelentés szerint mindez szorosan összefügg azzal, hogy 2020 óta az állam megtagadja a nem és a név jogi elismerését, ami tovább szűkíti az elérhető nemi megerősítő kezelések körét. Rengetegen kényszerülnek külföldön, magánellátásban igénybe venni az orvosi segítséget, és sokan ezt az opciót is csak a legszükségesebb vizsgálatokra tartogatják.