INTERJÚ Nem vallja magát fideszesnek az a jobboldali érzelmű fiatalember, akivel Miss Mandarin készített interjút.
Jobboldali konzervatívként életemben legfontosabb a hazafiasság
Nem a munkahelyemen élem meg az identitásomat
Egy pláza emeleti kávézójában találkozunk. Sokat kések egy baleset miatt. Sűrű elnézéskérések közepette ülök le vele szemben. Ekkor bezárja a laptopját. Addig is dolgozott kicsit. Kedves, értelmes, vékony szakállas fiatalembert látok magam előtt. Olyat, aki komolyan veszi magát és az életet.
Hogyan mutatkoznál be olvasóinknak?
Velem kapcsolatban talán a legmeghatározóbb dolog az, hogy első generációs értelmiségi vagyok. Nagyszüleim mezőgazdaságban dolgozó parasztok, szüleim viszont már betanított ipari munkások voltak. Nekem szerencsére sikerült még tovább lépnem: több nyelven beszélő diplomás lettem. Alapvetően jobboldali konzervatív elveket vallok azzal együtt is, hogy meleg vagyok. Éppen ezért baloldali kormánynak nem dolgoznék. Mindazonáltal nem vagyok a Fidesz tagja, és semmiféle közvetlen politikai kötődésem sincs.
Mégis egy olyan párt politikai irányítása alatt dolgozol, amelynek prominens képviselője kijelentette, hogy a „normális homoszexuálisok” nem tartják feltétlenül egyenrangúnak magukat a heteroszexuálisokkal. És a legelszomorítóbb, hogy senki sem igazította helyre, tehát mindenki egyetért ezzel. Ezért szerettem volna beszélni veled. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy látod ezt a problémát belülről, az államapparátus részeként?
Úgy gondolom, hogy ez kizárólag Kövér László magánvéleménye, nem pedig kormányzati álláspont. A kijelentésével természetesen lehet egyetérteni vagy nem érteni, de én pont ezért nem veszem magamra. Ha bárki kimondott véleménye miatt összerezzennék, akkor nem tudnám helyén kezelni a dolgokat sem közéleti, sem magánéleti témákban. Jobboldali konzervatívként az én életemben a legfontosabb a hazafiasság, a magyarságtudatom, utána jön a hivatásom, a meglévő társadalmi intézmények, például a házasság, család tisztelete, és csak legvégül a magánéletem. Vagyis nem az utóbbi határozza meg számomra a társadalomban elfoglalt helyemet és szerepemet: nem a melegségemről szólnak a mindennapjaim, nem ennek rendelek alá mindent. Az eddigi életemben mind ezidáig szerencsére nem keveredett a szakmaiság és a szexuális identitásom.
De ez a keveredés bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Ha már léteznek első- és másodrendű állampolgárok, akkor ezt rád is bármikor rád süthetik, nem gondolod?
Sem állami, sem munkahelyi szinten nem látom ennyire borúsan a helyzetet. Utóbbi kapcsán azért sem, mert nem a munkahelyemen élem meg az identitásomat. Úgy gondolom, a munkavégzésnek mindenekelőtt és -felett a szakmaiságról kell szólnia. Állami szinten pedig az esélyegyenlőség biztosításának és a diszkrimináció tilalmának számos területen meglévő jogszabályi garanciái vannak. Szerintem – bár ismerem az erre vonatkozó statisztikai adatokat – nem ér jobban hátrány valakit a szexuális irányultsága miatt a mindennapokban, mint mondjuk etnikai vagy egyéb hovatartozása stb. következtében, de természetesen egyiknek sem szabadna megtörténnie! Összességében azt tudom mondani, hogy nem érzem magam másodrendű állampolgárnak. Tény, hogy Magyarországon jelenleg – néhány más uniós országhoz hasonlóan – még nincs az azonos nemű párok esetén házassági egyenlőség, viszont a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye ezt a gyakorlatban pár kivétellel pótolja. Persze minden viszonyítás kérdése: ennyi erővel – jogszabályban deklaráltak szerint – az egyedülálló heteroszexuális is lehet másodrendű, hiszen nem vehet igénybe különféle adókedvezményeket; vagy az alapfokú végzettségű személy szintén, aki nem viselhet közhivatalt. A munkahelyi légkör szempontjából viszont úgy vélem, ha az identitásom miatt valaha is a munkatársaim kikezdenének és nem tudnám kellőképpen rendezni a kialakult helyzetet, akkor minden bizonnyal tovább állnék, hiszen hosszútávon a munkavégzésem minőségére lenne rossz hatással. Bár ilyesmire kevés esélyt látok, mert egyrészt nagyon elégedettek a munkámmal, másrészt a mindenkori munkatársaimmal is igyekszem jól kijönni.
Mégis úgy érzem, egy olyan szekeret tolsz, amelyről bármikor leeshetsz…
Én ezt nem így látom, ha csak nem egy lehetséges kormányváltásra gondolunk. De azzal még várnunk kell a következő választásokig. Addig is a munkámra összpontosítok. Persze amennyiben ez megtörténne, minden bizonnyal más munka vagy hivatás után néznék. Említettem, hogy az általam – többségében – vallott jobboldali konzervatív nézetekkel nem tudnék egy baloldali liberális kormányzatnak dolgozni. És itt most félreértés ne essék: nem az LMBTQ-jogokra gondolok, hanem például a most érvényesülő „segély helyett munka” elvére, vagy a magyar nemzeti identitás erősítésére határainkon innen és túl, illetve a tömeges illegális bevándorlás ellen megtett intézkedésekre.
Ha már az LMBTQ-jogoknál tartunk, ahhoz mit szólsz, hogy egy salátatörvényben megszüntették a nemváltoztatáshoz hozzátartozó névváltoztatás jogát, és bevezették a születési nem fogalmát, amely nem megváltoztatható?
Halottam róla, viszont a részleteiről nem tudtam. De miután én nem készülök ilyesmire, úgy gondolom, engem ez alapvetően nem érint. Szerintem az LMBTQ-szervezetek biztosan számos fórumhoz fordultak már ez ügyben, hiszen ők pont ezért jöttek létre, hogy képviseljék a közösségünk jogait, illetve akiknek ez fontos, hallatni fogják majd a hangjukat. Mindenesetre kormányzati részről tekinthető ez LMBTQ-jogokkal kapcsolatos visszalépésnek, noha eddig ilyen vagy ehhez hasonló például bejegyzett élettársi kapcsolat eltörlése, vagy a Budapest Pride felvonulás és programok betiltása ugye nem történt meg, ahogy érdemi előrelépés például házassági egyenlőség bevezetése sem. Egyébként személyesen itt jegyezném meg, hogy bár tisztában vagyok a transzneműséggel („más” testbe születéssel), azt igazából nem tudom logikailag értelmezni és biológiailag hova tenni…
Megértem, hogy a túlélésed, a jó közérzeted védelmében így kell gondolkodj, de ez mégiscsak a strucc fejének homokba dugására emlékeztető magatartás…
Ez egyáltalán nem a túlélésről vagy holmi struccpolitikáról szól! Ahogy mondtam: nem félek attól, hogy a munkámban az identitásom miatt bármiféle hátrány is érne. Ahhoz pedig harmincon túl már eléggé felnőtt és tapasztalt vagyok, hogy ne mások mondják meg nekem, miről és mit gondoljak. Pont ezért vállaltam el ezt az interjút, mert úgy vélem, hogy egy jobboldali konzervatív véleményt is érdemes megismerni ezekben a témákban. Nagyon jól tudom és látom, hogy az LMBTQ-közösség tagjai alapvetően és nagy többséggel baloldali liberális gondolkodásmóddal bírnak, ami természetesen mindenkinek a saját meggyőződésén, tapasztalatán, társadalom- és világnézetén alapszik jobb esetben. Nincs is ezzel semmi gond – ahogy azzal sem, ha valaki ettől egy picit másként, eltérően látja a dolgokat. Én jól érzem magam a bőrömben és a munkahelyemen is. Nem kell feleslegesen pánikolni, hiszen azt gondolom, nem lesz ezeknek semmi komolyabb következménye!
Legyen úgy! A 9. Alaptörvény módosítás szerint az anya nő, az apa pedig férfi. Te mint meleg miért nem támogatod a melegházasságot?
A konzervatív jobboldali dogmatika és gondolkodás szerint a hagyományos társadalmi intézményeket, például házasság, gyerekvállalás progresszív irányba terelő liberális baloldali igények és intézkedések nem feltétlenül helyesek, illetve követendők. A bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményével – szerintem és sokak szerint is – a házassághoz hasonló tartalmú jogviszony hozható létre azonos nemű személyek között. Azonban a házasság alapja – a hazai vallási és kulturális dimenzióban értelmezett keresztény kontextus szerint – egy férfi és egy nő kapcsolata.
Ezek szerint csak egy férfi és egy nő nevelhet szerinted gyermeket?
A gyermekvállalás és örökbefogadás szempontjából ugyancsak fontos az olyan családmodell, amely egyszerre nyújt anyaképet és apaképet annak érdekében, hogy a gyermek egészséges fejlődése biztosított legyen. A gyermek ezen érdeke szerintem mindenek felett áll: az anya nő, az apa pedig férfi. Tehát mindezt nem abból az egyéni szempontból kell megközelíteni, hogy valakinek ez egyfajta kiteljesedési vágya, csak azért mert nem lehet hagyományos úton gyereke, mert azonos nemű párkapcsolatban él. Hasonlóan gondolom az „egyedülálló nők mindenáron gyereket akarnak” kérdését is, hiszen ők sem a gyerek, hanem a saját érdekeiket tartják szem előtt.
Ez egy elég markáns álláspont, mintha csak egy KDNP-s politikus mondta volna. Végezetül egy jobboldali körökben nem túl népszerű eseményről kérdeznélek, ez pedig a Budapest Pride. Mi a véleményed a rendezvényről?
A rendezvénysorozatnak a kölcsönös megismerésről, elfogadásról és tiszteletről kellene szólnia a különféle társadalmi, főként szexuális, de akár egyéb kisebbségek vonatkozásában. Ennek az egyes kísérőprogramok például filmvetítések, kerekasztal-beszélgetések nagyjából eleget is tesznek. Azonban maga a felvonulás inkább polgárpukkasztó és botrányosan hat, főként azért mert teret enged a szexuális magamutogatásnak is, amivel az elfogadás helyett inkább ennek ellenkezőjét éri el. Azt gondolom, hogy nem kellene ajtóstól rontani a házba, és a többségi társadalom arcába tolni az elfogadásra való törekvés ilyesfajta módját. Szerintem különbséget kell tenni a megismerés, elfogadás és tisztelet erősítése, illetve a LMBTQ életvitel népszerűsítése között.
LMBTQ életvitel népszerűsítése. Mit is lehetne ezek után zárszóként mondani? Önmagunk feltétel nélküli elfogadása és szeretete nem egyszerű dolog, főleg azoknak a melegeknek, akiknek saját identitásukkal és életvitelükkel az elmúlt években hangoztatott jobboldali dogmák tükrében kénytelenek szembenézni.
