Még a jobboldali sajtó is támogathat egy queer rendezvényt?

Idén 11. alkalommal rendezték meg az LMBT Történeti Hónapot, amely más volt, mint az eddig megszokott: Hanzli Pétert a programsorozat egyik szervezőjét kérdeztük.

Ilyen volt a Történeti Hónap

Az LMBT Történeti Hónap a magyar és külföldi LMBT múltról és a kisebbség tagjai által létrehozott értékekről szól, amelyek jelentős része láthatatlan

A Háttér Archívum Sokszínű Ferencváros című kiállításának megnyitójára idén a jobboldali sajtó is felfigyelt, és még támogatásra is buzdítottak. Persze a szokásos módon. Némi aktuálpolitikai felhanggal adtak hírt a kiállításról, ennek ellenére egészen korrekt módon számoltak be annak tartalmáról, sőt többször is kihangsúlyozták, hogy milyen módon lehet támogatni az eseményt. Kicsit viccelve persze, de akár ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az LMBT Történeti Hónap költségvetése idén is pozitívan zárt – mondja Hanzli Péter a programsorozat szervezője.

Idén egy hónappal később kezdődött a Történeti Hónap. Hogy van ez más országokban? Honnan indult a kezdeményezés?

A tavalyi évig bezárólag minden év februárjában voltak a programok Magyarországon, köszönhetően annak, hogy amikor skót kezdeményezésre 2012-ben mi is bekapcsolódtunk a szervezésbe. Akkor fontos volt, hogy minden újonnan csatlakozó országban ugyanakkor legyen az LMBT Történeti Hónap. Idővel azonban világszerte újabb és újabb országok kapcsolódtak be a kezdeményezésbe, és az év folyamán egyre inkább más-más hónapokra csúsztak át a programok. Az LMBT Történeti Hónap az Egyesült Államokból indult, Rodney Wilson tanár kezdeményezésére. Ott 1994 óta minden évben októberben rendezik meg a programsorozatot. A britek 2005-ben februárra helyezték a saját történeti hónapjukat, egy konkrét esemény évfordulója kapcsán, ám Hollandiában például márciusban, Olaszországban áprilisban, Berlinben és Kubában májusban, a francia-nyelvterületeken júniusban, Romániában, Ausztráliában, Észak-Európában, Kanadában, Örményországban és Ugandában októberben, Finnországban pedig novemberben van az LMBT Történeti Hónap.

Miért döntöttetek a változtatás mellett?

Egyrészt azt reméltük, hogy márciusban jobb idő lesz, így több szabadtéri program megtartására lesz lehetőség. Másrészt partnerszervezeteink visszajelzései alapján is úgy láttuk, így több idő áll rendelkezésre a programok megszervezésére, ugyanis így az előkészítés nem ütközik a karácsonyi időszakkal. Úgy látszik, a változtatás bevált: a tavalyi évhez képest több programra került sor, és hamarabb sikerült véglegesíteni azokat.

Melyek voltak idén a legnépszerűbb programok?

Szerencsére több program iránt is nagy volt az érdeklődés. A nyitóbulink az Alteregóban és a megnyitónk az OSA Centrális Galériájába is teltházas volt. Kifejezetten népszerű program volt a Testi munka – avagy hova tűntek a fiúk a Nyugati pályaudvarról? című filmvetítés és beszélgetés a Bálint Házban, a Sokszínű Ferencváros kiállítás megnyitója a Trafó Kortárs Művészetek Házában, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciója által szervezett kerekasztal-beszélgetés, 50 éves a homoszexualitás depatologizálása című program, a IV. LMBTQI Fórum keretében megtartott beszélgetés a hazai LMBT-mozgalom történetéről és annak tapasztalatairól, a Szimpozion Egyesület klubalkalma a Heartstopper című képregény kapcsán, a kelet-európai melegpornó árnyoldalairól szóló előadás és filmvetítés, a Sokszínű Magyarországért képviselői csoport programja a Városháza dísztermében vagy éppen a SpiceUP által rendezett MeLegendák szabadulószoba, mely két napon át futott szintén teltházzal.

Milyen vidéki programok várták az érdeklődőket?

Idén Budapesten kívül két másik városban voltak programok, ráadásul mindkét településen több esemény is. Szegeden a Partiscum Egyesület a Szegedi LMBT Közösségért tartott filmvetítést (az 1985 című filmet vetítették az AIDS-hullám kezdeteiről), Szegedi LMBT+ Körkép címmel kiállítást rendeztek a Grand Caféban, ahol plakátok formájában mutatták be a helyi LMBT élet eddigi meghatározó csomópontjait, helyeit, szervezeteit és kampányait, valamint a hónap végén Szegeden is látható volt a Háttér Archívum némafilm-válogatása. Debrecenben két programra került sor: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett (az LMBT Történeti Hónap egyik szervezője, egyben az Identitás Magazin munkatársa – a szerk.) III. György korának angliai jogi szabályozását mutatta be a Bridgerton család című népszerű sorozat és a korszak jogi és társadalomtörténeti forrásainak felhasználásával, Európának is van queer történelme! – címmel pedig a CívisColors szervezésében, Racskó Gergő tartott átfogó történeti előadást.

A rendezvénysorozat díszvendége idén Sue Sanders volt. Hogy kerültetek vele kapcsolatba? Ki ő, és miért fontos a személye?

Sue Sanders volt 2005-ben a brit LMBT Történeti Hónap egyik alapítója. Annak révén kerültünk vele kapcsolatba, hogy 2022 elején létrehoztuk az LMBTQ Történeti Hónapok Nemzetközi Bizottságát. Az ötlet Rodney Wilsontól jött, aki megkereste az olaszországi LMBT Történeti Hónap szervezőit, ahol abban az évben került sor először a programsorozatra. Később egyre több országból sikerült szervezőkkel felvenni a kapcsolatot, így létrejöhetett a nemzetközi bizottság, mely negyedévente ülésezik online. Tagjai olyan kutatók, tanárok, írók, történészek és közösségi aktivisták, akik az egyes országokban részt vesznek az LMBT történeti programok szervezésében. Jelenleg a bizottságnak húsz országból 32 tagja van, Ausztráliától Berlinen, Kubán, Finnországon, Olaszországon, Új-Zélandon, Norvégián és az Egyesült Királyságon át az USA-ig. Ennek a bizottságnak rendkívül aktív tagja Sue Sanders, aki a Harvey Milk Intézet emeritus professzora, a Schools OUT UK „nyíltan és büszkén” leszbikus elnöke. A brit LMBT Történeti Hónap alapításán túl ő volt a felelős a The Classroom (Az osztályterem) című tantervért is, amely az LMBT embereket a maguk sokszínűségében „megszokottá” teszi minden korosztály számára a tantervben, egyben társszervezője az OUTing the Past nevű, évente megrendezett nemzetközi LMBT+ történelmi fesztiválnak. Annak kapcsán kértük fel őt az idei programsorozat megnyitására, hogy Angliában húsz éve, 2003-ban törölték el azt a 28. szakaszt, amely – a mi propagandatörvényünkhöz hasonlóan – megtiltotta, hogy az iskolákban az LMBT emberekről pozitív színben beszélhessenek. A súlyosan homofób jogszabály öncenzúrára kényszerítette a pedagógusokat, és az LMBT Történeti Hónap szigetországbeli megszervezésének az volt a legfontosabb célja, hogy megtörjék az évtizedekig tartó hallgatást. Ráadásul Sue Sanders a nyolcvanas évek vége óta mind a pedagógusok között, mind színházi berkekben tevékenyen részt vett a 28. szakasz eltörléséért folytatott harcban.

Sok programmal készültettek idén, és szinte a teljes hazai közösség bekapcsolódhatott a történeti hónapba. Mesélnél a szervezésről?

A szervezést a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Egyesület koordinálja. A közel tíz fős szervezőcsapattal mindig előző év őszén szoktuk kezdeni a munkát. Ekkor hozzuk létre nyilvános felhívásunkat, hogy programokat várunk a következő LMBT Történeti Hónapra, és külön keresni szoktuk azon szervezeteket, csoportokat, magánszemélyeket, akik korábban is szerveztek programokat. Annak külön örülünk, hogy idén rekordmennyiségű szervezetet és új helyszínt sikerült bevonni, köztük a Polygont, a Retropajzs Egyesületet vagy az ELTE Szociológiai Intézetét. A hónap során összesen 41 program valósult meg, közel 1600 résztvevővel. És olyan új előadókat, résztvevőket köszönthettünk 2023-ban, mint Antonia Burrows aktivista, a Közkincs Könyvtár vezetőjét, Deczki Sarolta irodalomtörténész, filozófus, kritikust, Gyárfás Judit teológust, Krsják Attila „redblek” aktivista, youtuber, bloggert, Róbert Katalin író-szerkesztőt vagy Tóth László szociológust. A programok látogatottsága növekedett a tavalyi évhez képest. Már ez önmagában jó érzés, nem is beszélve az egyes beszélgetések, előadások során feltett kérdésekről, a közönség aktivitásáról. Jó látni, hogy sokakat érdekel, nemcsak a közösségen belül az LMBT emberek múltja. Ezt az is jelzi, hogy a korábbiakhoz képest többen vettek részt pecsételős játékunkon, minimum három programon való megjelenéssel részt véve a sorsoláson. Negatívumot nemigen tudok kiemeli, talán azt, hogy továbbra sem könnyű elérni az ún. többségi sajtót, bár idén is több újságcikk foglalkozott az LMBT Történeti Hónappal. Szerencsére egyetlen programon sem történt semmiféle atrocitás.

Mi volt a legnagyobb kihívás idén?

Immár tizenegyedik alkalommal rendeztük meg az LMBT Történeti Hónapot, ám ez nemcsak büszkeséggel tölt el minket, hanem rendkívül nagy kihívás is volt. Az elmúlt tíz évben ugyanis számos témát feldolgoztunk már, és amikor elkezdjük a szervezést, mindig felmerül a kérdés: vajon lehet-e még újat mondani? Szerencsére lehet. Mi is kifejezetten törekszünk arra, hogy olyan témákat emeljünk ki, amiről eddig még soha nem volt szó, de a benyújtott programjavaslatok között is mindig találunk újdonságokat, akár a tartalomra, akár a megjelenítés módjára gondolunk. Folyamatosan zajlanak újabb és újabb kutatások, így például nagyon örülünk, hogy Kurimay Anita Meleg Budapest című könyvéről volt egy online beszélgetés, hiszen mindezidáig csak angol nyelven volt elérhető az Egyesült Államokban élő szerző munkája. De olyan további új témák is megjelentek idén, mint a queer teológia története, valamint a transzneműség témája és a Biblia, leszbikus nők a feminista mozgalomban vagy éppen az egyenlő bánásmód törvény húsz éves magyarországi tapasztalatai. Külön örülök annak, hogy a szokásos kvízest és a városi séták mellett egy teljesen új interaktív „műfaj” is megjelent az LMBT Történeti Hónapon, mégpedig a szabadulószoba.

Kik támogatták a rendezvényt?

Idei fő támogatónk az Egyesült Királyság budapesti nagykövetsége volt. Az általuk nyújtott támogatás nagyon fontos segítség volt a megnyitó megrendezéséhez, valamint megnyitó vendégünk, Sue Sanders utazási és szállásköltségéhez. Az elmúlt évekhez hasonlóan az Alteregó adott helyszínt a nyitóbulinak, és az immár szokásos tombolát kiegészítve, a szórakozóhely a jegybevételből támogatta az LMBT Történeti Hónap költségeit. Programfüzetünk pedig nem jelenhetett volna meg hirdetőink, így a Why Not Cafe & Bar, a Kristinus Borbirtok és Hlatky Schlichter Hubert, a Kiosk és a Babel Budapest támogatása nélkül. Az LMBT Történeti Hónap előtt és alatt számos magánszemély is támogatott minket adományokkal, amely szintén hozzájárult a kisebb költségek, például a terembérletek vagy a szállításköltségek előteremtésében. Külön meg kell köszönni két médiapartnerünknek, szigorúan ábécésorrendben: a Humen Magazinnak és az Identitás Magazinnak, hogy programjainkat szélesebb körben terjesztették.

Ez a szám lett a London Pride hivatalos dala

Egyre több áldozatot szed itthon az AIDS

🏳‍🌈🏳‍🌈🏳‍🌈

Még több queer történelem