Kinga idén érettségizett, van barátnője, és azt mondja, hogy csak arra vágyik, hogy leszbikusként teljesen önmaga lehessen.
A lány egyik tanára még a #acsaladazcsalad kampányba is beszállt
A homofób törvények dacára vidéken is szükség lenne LMBTQ programokra és iskolai felvilágosításra
A mentőtisztnek készülő Kinga csak 9 éves volt, amikor a nagyobbak beszélgetését elcsípve meghallott egy kérdést, ami arról szólt, hogy akkor ő most buzi vagy leszbikus? Aztán ötödikes korában, amikor egy másik iskolába került, és leült az egyik osztálytársnőjével beszélgetni, akkor meg azt kapta meg, hogy vele vigyázni kell, mert leszbikus.
Hogy érezted magad ezekben a szituációban?
Nagyon rosszul, mert bár nem tudtam, mit jelent, de bántott a dolog nagyon. A piszkálódás aztán lassan elmaradt, volt egy nyugis év, de hetedikben a többi lány céltáblája lettem, és inkább megint a fiúk társaságában éreztem jól magam. Őszintén megmondva őket sokkal jobban szerettem, mert nem pletykáltak és játszották folyton a sértődős hercegnőt, hanem az ember képébe mondták, ha valami bajuk volt.
Középiskolában változott a helyzet?
Kilencedikben a beilleszkedés már jobban ment, annak ellenére, hogy általánosból volt olyan osztálytársam, akivel ugyanabba a középiskolai osztályba kerültem. A tanév második felében egyik barátnőm mutatott egy wattpados sztorit. Kicsit belevetettem magam a leszbikus olvasmányokba és bővítettem a tudásomat, és rájöttem, hogy nem vagyok heteró. Persze jött a pánik, hogy most mi lesz, hogyan fogok ismerkedni, mit szólnak majd mások, és hasonlók, de aztán elfogadtam önmagam.
Volt már párkapcsolatod?
Volt néhány pár hetes, pár hónapos kapcsolat az életemben. A jelenlegi barátnőm egy igazán aranyos lány. Az érdeklődési körének egy része hasonló az enyémhez, szereti az animékat, szeret olvasni és az íráshoz is van tehetsége.
Nagyon kreatív és megnyerő személyiséggel rendelkezik. Hosszú távra tervezünk. Mindig meg tud nevettetni. Ennek ellenére nincs körülöttem rózsaszín felhő, ami eltakarná a hibáit, és ez az, ami miatt azt mondom, hogy igenis szeretem ezt az embert.
Hogyan ismerkedtetek meg?
Instagrammon. Az egyik leszbikus és meleg embereknek szánt ismerkedős oldalon feladtam egy hirdetést, ő meg rám írt, aztán meg alakultak a dolgok.
A szüleid tudják, hogy nem barátod, hanem barátnőd van?
Anyukám tudja, de nem akarja, hogy apának is elmondjuk. Ha szóba kerül a téma, terel, láthatóan kényelmetlen neki erről beszélgetni. Ha a párom átjön, mindenki úgy csinál, mintha csak a haverom lenne. A hugom jó fej, elfogadja a párom, és mindenben támogat minket, rá bármikor számíthatunk. A tágabb családi körömből pedig csak az nem tudja, akinek nincs Facebookja, vagy esetleg nem akar róla tudomást venni. Középiskolában voltak sulis barátaim, ők tudták, és nekik mindegy volt, mert nagyon elfogadó és támogató barátok.
A tanáraiddal mi volt a helyzet?
Idén érettségiztem. A magyartanárom kifejezetten támogatott minket, olyannyira, hogy a tiktok és az insta fiókján keresztül be is szállt a #acsaládazcsalád kampányba. A többi tanárról nem tudok nyilatkozni, de a középiskolában több egynemű pár is volt.
Vidéken élsz. Mesélnél kicsit erről?
Fejér megyében, egy Veszprém megyével közvetlenül határos kis faluban lakom. Az a tapasztalatom, hogy itt az emberek leginkább amiatt aggódnak, hogy: – Jaj, mások mit fognak hozzá szólni?, és főleg a rosszindulatú pletykáktól félnek. A mi korosztályunkat azonban sokkal kevésbé érdekli a szomszédok véleménye, vagy az, hogy miről pletykálnak a faluban.
Hogyan védenéd ki a pedofil törvény hatásait?
Jó lenne, ha mégis valamilyen módon lehetne a fiatalokkal közölni, hogy nincsenek egyedül és számíthatnak a közösségre, illetve hogy ez normális, hisz másnak lenni nem bűn. Én ismertebb közéleti személyiségeket kérnénk fel arra, hogy beszéljenek a témáról nagy nyilvánosság előtt.
Mire vágysz leginkább?
Egy olyan környezetben szeretnék élni, ahol teljes egészében önmagam lehet.
Ami pedig a jövőmet illeti, mentőtiszt vagy mentőápló szeretnék lenni.
A cikk a Budapest Pride támogatásával készült.
😏😏😏😏😏
