A társadalom általában úgy gondol a menstruációra, hogy azt csak cisz nők élik át. Pedig ez nem igaz.
Nem minden nő menstruál, és sokan vannak, akik menstruálnak, de nem tekintik nőnek magukat.
Egy transzfiú története
Keveset beszélünk arról, mennyiben nehezebb ez az élmény a transz embereknek. Ez motiválta Kenny Jones transznemű modellt, hogy a Pink Parcel tampongyártó cég kampánya keretében, amely a menstruációval kapcsolatos tabut kívánja megtörni, megírja saját történetét.
„11 éves koromig nem gondoltam úgy, hogy bármelyik nembe tartoznék. Lányiskolába jártam, és hamarosan szembesültem azzal, hogy más vagyok, mint a többiek.
12 évesen elkezdtem fiúként hivatkozni magamra. 14 évesen nemi diszfóriával diagnosztizáltak: ez azt jelenti, hogy valaki nem azzal a nemmel azonosul, mint amibe születésekor sorolták, és kényelmetlenül érzi magát benne. Hamarosan már mindenki Kennynek hívott.
15 évesen menstruáltam először. Akkoriban inkább fiúkkal lógtam, ők pedig a menstruációt undorítónak tartották, ezért nem hoztam szóba. Nem is igazán tudtam szavakba önteni, min megyek keresztül. A menstruációtól kevésbé éreztem férfinak magam; számomra a férfiasság ellentétét jelentette. Rosszul éreztem magam a bőrömben, ezért nem beszéltem róla senkinek.
Szerencsére a melleim nem fájtak vagy duzzadtak meg, mint sokaknak a vérzés idején – transz fiúknak ez még jobban megnehezíti a menstruáció megélését, hiszen a szokásosnál is erősebben tudatosítja bennük, hogy a testük eltér a társadalmi nemüktől.
Ettől függetlenül persze engem is zavartak a melleim: lekötöztem őket, de ez nagyon kényelmetlen volt és alig kaptam levegőt. 20 évesen csináltattam meg a mellkasműtétet, ami egy fontos mérföldkő volt az átmenetemben.
Ugyanakkor a melleimet el tudtam rejteni, de a menstruációs görcsök hónapról hónapra visszatértek. Néha olyan rosszul voltam, hogy csak összekuporodtam az ágyon és elájultam.
16 évesen kezdtem el a hormonterápiát. Először pubertásblokkolókat kaptam: ezek a szerek késleltetik a biológiai nemi érést, így a transz fiatalnak van ideje átgondolni, mit szeretne kezdeni a testével, mielőtt az olyan változásokon menne keresztül, amelyek számára megnehezítik a nemi identitása megélését.
A pubertásblokkolók hatására az első két hónapban drasztikusan lecsökkent a menstruációs vér mennyisége, majd a vérzés és a fájdalom teljesen megszűnt.
18 évesen kezdtem tesztoszteront szedni, ami pár hónapon belül önmagában is megszünteti a menstruációt azoknál is, akik sosem kaptak pubertásblokkolókat.
Furcsa módon a menstruációs fájdalmaim viszont, bár enyhébb formában, eleinte visszatértek. Most 24 éves vagyok, 19 éves korom óta nem vérzek, de a görcsök és a hangulatváltozások néha előjönnek. Mégis, sokkal boldogabb vagyok, mert a testem és az identitásom összhangban van egymással.
Ha te, kedves olvasó, ugyanazt éled meg, mint én tizenévesen, azt szeretném mondani neked: teljesen normális, hogy ilyenkor rosszul érzed magad a bőrödben.
A menstruáció mindenkinek kellemetlen, a transzság pedig még rátesz egy plusz érzelmi terhet. Segíthet, ha tudatosítod magadban, hogy érzed magad a menstruáció idején; akár jegyzeteket is készíthetsz (én ezt tettem).
Például ha megfigyeled, hogy ilyenkor kényelmetlenül érzed magad nyilvános terekben, vértezd fel magad előre, például mielőtt ilyen helyre mész, foglalkozz valami örömteli dologgal vagy dumáld ki magad valakivel, aki megért téged.
Az évek során rájöttem: ostobaság hagyni, hogy egyetlen testi funkció befolyásolja azt, hogy érzem magam a bőrömben.
A testünket nem mi választottuk. Fontos azonban, hogy nyíltan beszéljünk a működéséről, mert ez sokat segíthet transz identitásunk megélésében.”
