Antoni Rita
3 perc olvasás

Frissítve: 2022. márc. 7.

Rendkívül nehéz most a szomszédunkban dúló háború mellett bármi másra fókuszálni, de azt látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, a barátaim és az ismerőseim is sokkal kevesebbet írnak a közösségi média felületeire. Minden olyan jelentéktelennek tűnik akkor, amikor pattanásig feszült a helyzet és bármelyik pillanatban vehet egy olyan irányt, ami akár bennünket is érinthet.
A kormány viszont nincs tekintettel az emberek érzéseire és dübörög a transznemű emberek elleni kampány, attól sem riadnak vissza, hogy a televíziókban vetített gyűlöletpropagandában gyermeket szerepeltessenek. Ez még békeidőben is tűrhetetlen, de most amikor a legnagyobb szükség van arra, hogy az emberek egymáshoz forduljanak, egyszerűen gyalázatos.
Remélem, hogy egyre többen látják a párhuzamot a véreskezű Putyin Oroszországa és Orbán Magyarországa között, és egyre szélesebb réteg érti majd, hogy miről szól az LMBTQ+ közösség elleni gyűlöletszítás.
Miközben az „orosz NER” nyakán szorul a hurok, és sorra zárolják azokat az Európai Unióban felhalmozott lopott vagyonokat, mérgükben csak buzizni képesek.
Mindenki tudja, hogy az égvilágon semmi köze nincs a szivárvány lobbinak (ha van ilyen) ahhoz, hogy rárontott Putyin egy független országra. Talán most egyre több európainak és köztük nekünk magyaroknak is végre betelik a pohár, és elkergetjük őket a francba.
Mindennél fontosabb, hogy április 3-án leváltsuk ezeket a pénzimádó szemfényvesztőket, akik konzervatív köntösben építgetnek diktatúrát, egymásnak ugrasztanak bennünket, hogy gátlástalanul raboljanak.
😶
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások