• Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

"Nehéz az iskolatáska": LMBTQ diákok és hallgatók tapasztalatai -1. rész


Gyakran hallani különböző internetes fórumokon, a televízióban és a rádióban, hogy az LMBTQI diákok és felsőoktatási hallgatók diszkriminációja rendkívül magas szintű. Elszomorító olvasni a számos öngyilkossági kísérletről, hajléktalanná, prostituálttá vált fiatalokról, akik LMBTQI hovatartozásuk miatt kerülnek ilyen helyzetbe az USA-ban is. Mi a helyzet hazánkban?

Hogy látják a magyar fiatalok az oktatás helyzetét LMBTQI szemszögből?

Az egyik tanárom mindenáron el akarta magyarázni hogy én nem lehetek férfi...

Interjúalanyaim az oktatási rendszer különféle területein tanulnak, de pozitív élményről sajnos kevesen számoltak be közülük. Sajnos van hova fejlődni itthon ezen a téren, mert az iskolaévek nemcsak életünk legmeghatározóbb évei, hanem az oktatási rendszer és az abban dolgozók is a jövő generációiért felelnek, felelősségük éppen ezért kiemelkedően fontos.

1. Fabríczius Botond Ferdinánd vagyok, egy nyugat-magyarországi szakközépiskolában tanulok logisztikai és szállítmányozási ügyintéző szakon, 13. évfolyamos vagyok. Transzszexuális férfi vagyok, az osztálytársaim tudják, a tanáraim nem mind vannak tudatában. Sajnos ért emiatt atrocitás, az egyik tanárom mindenáron el akarta magyarázni hogy én nem lehetek férfi..

Éppen csütörtökön történt meg velem, hogy az egyik tanár az Istennek se értette, hogy miért zavar ha Anettnak hívnak. Azt mondta nem érti azt se, hogy miért nem elég nekem, ha egy fiúsabb női nevet választok magamnak. Egy órán keresztül ezzel voltak elfoglalva ő és a diáktársaim is.

Álláspontom szerint az oktatás színvonala silány minden szempontból, a felvilágosítás nem megfelelő, és jellemzően a tanárok a saját véleményüket tanítják a gyerekeknek.

Min változtatnék? Sok mindenen változtatnék, ha tehetném, például több felvilágosító órát építtetnék be az oktatási programba, mint a tanárok érzékenyítése, a diszkrimináció minden nemű betiltása és büntetése, és mindenkinek a megfelelő oktatás biztosítása (mozgássérültek, szellemi sérültek, stb.

Találkoztam sajnos olyan családsegítővel, aki azt sem tudta, hogy mi az hogy transzszexuális. Ez szerintem elfogadhatatlan. Természetesen nemcsak a tanárokat, hanem a cégvezetőket, munkahelyi felső vezetőket is érzékenyítő tréningeken való részvételre kötelezném.

Véleményem szerint a tanároknak kifejezetten szüksége lenne arra, hogy érzékenyítsék őket, akár továbbképzés formájában is. Emellett szigorúan büntetném őket, ha diszkriminatívak az LMBTQI diákokkal. Ha máshogy nem megy, akkor kötelező lenne a részvételük, gyűjthetnének érte ők is kreditet.

2. Nándi vagyok, 23 éves, Debrecenben élek jelenleg még a családommal. A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karán tanulok 3. évfolyamos szociális munka szakon.

Isten igazából hivatalosan biszexuális, uni: inkább passzív vagyok... De ezt ilyen formában nem használom így arra a kérdésre, hogy mi vagyok azt szoktam mondani: meleg, passzív, aki ritkán szokott aktív lenni.

Sem tanáraim, sem osztálytársaim nem tudják ezt rólam, így atrocitás nem ért. Az oktatásban sajnos elég mély traumákat lehet szenvedni az osztálytársaktól, amelyek kihathatnak a felnőtt életre is, ezért úgy gondolom hogy minél több érzékenyítő órát kellene tartani a gimnáziumokban, hogy már a serdülő korban lévő gyerekek megértsék az LMBTQI közösséget.

Hogy min változtatnák? Leginkább az emberek mentalitásán, szemléletmódján, hogy toleránsabbak, empatikusabbak legyenek.

Volt egy csoporttársam egyetemen ő is meleg volt és rajta nagyon látszott is, az oktatón látszódott, hogy próbálja figyelmen kívül hagyni őt, tehát nem kérdezett tőle, a beadandóit mindig lehúzta... Ezt tudnám mondani amit én személy szerint atrocitásnak éltem volna meg.

Milyen eszközökkel érnék el változásokat? Isten igazából konkrét ötleteim sajnos nincsenek, de ugye azt tudjuk, hogy a gyerekek elsődleges szocializációs színtere a család, ha a családban olyan dolgokat hall, hogy ez a dolog nem helyes, abnormális, undorító stb., akkor ő is ezt fogja mondani, ő is ezt fogja gondolni, ezért gondoltam olyat is, hogy lehetne a szülőkkel is beszélgetni erről esetleg egy szülői értekezlet keretein belül, olyan civil szervezetet hívni, akik előadást tartanának, a pedagógusoknak továbbképzéseket tartanának a megfelelő szakemberek a témában, illetve a diákoknak is lehetne esetleg előadásokat tartani egy osztályfőnöki óra keretein belül... Ezáltal évek múlva talán lehetne toleránsabbá tenni a hazai oktatást, mivel véleményem szerint az emberek egy része napjainkban sem tudja, hogy miért meleg valaki, nem tudják, hogy pontosan mi is ez, sztereotípiákat hallanak, amiket el is hisznek, ezért félnek ettől az egésztől, a félelem pedig sok esetben agressziót szül.

3. Anonim válaszadó:

Debrecenben élek, 15 éves cisznemű meleg vagyok. 2 osztálytársam tudja, hogy ehhez a közösséghez tartozom, de lehet a többiek is sejtik, de mivel biztosan csak közvetlen az ismerőseim tudják így nem ért atrocitás, de homofóbia vesz körül.

A tanároknál ez vagy tabutéma, vagy gúnyolódási alap Debrecenben (nem csak az én iskolámban viccelődött ezzel tanár). Mivel a társadalom nagy része elutasító, a tanárok is felhasználhatják gyűlöletkeltésre a tanórát.

Hogyan lehetne ezen változtatni? Szerintem jó lenne amerikai példára Meleg-Hetero Szövetségeket létrehozni az iskolákban, valamint a tanárok is részt vehetnének felvilágosító órákon.

Álláspontom szerint valamilyen büntetési rendszer kidolgozása is megfelelő lenne annak elkerülésére, hogy a pedagógusok (mint például az én osztályfőnököm) viccelődjenek az LMBTQI személyekkel kapcsolatban, vagy egyéb módon negatív színben tüntessék fel őket.

#iskola #vidékimelegek #oktatás #Magdiagőzben

ffffff