Antoni Rita
3 perc olvasás


Mike még tavaly kapta el a koronavírus fertőzést, no nem a kórházban, ahol dolgozott, hanem Miamiben, ahova partizni járt
Az ok, amiért a meleg ápoló magára vonta a média figyelmét, az nem az volt, hogy ápoló létére tudnia kellett volna, milyen kockázatokkal jár járványidőszakban egy meleg parti, hanem az, hogy drámaian lefogyott.

– Azt hittem elég fiatal vagyok ahhoz, hogy ne kapjam el a betegséget, és azt is tudom, hogy sokan hasonlóan gondolkodnak – mondta a meleg ápoló egyik médiaszereplésében.
– Meg akartam mutatni, hogy bárkivel megtörténhet, ami velem megtörtént. Nem számít, hogy idős vagy vagy fiatal vagy, és éltél-e már eleget vagy sem – tette hozzá.
– Igen, és ha elég buta vagy ahhoz, hogy részt vegyél egy rendezvényen, ahol 10 ezer meleg nyála és egyéb testnedvei keverednek, akkor ez veled is megtörténhet!
Mike ezután szerényen beállított magának egy adománygyűjtést, amellyel végül több mint 20 ezer dollárt gyűjtött össze felépülése alatt. Nos, hogy mire költötte a pénzt? Hát gyorsan befizette magát a következő partira.
Történetünk főszereplőjét állítólag több meleg partihajón is láthatták a mexikói Puerto Vallarta melletti vizeken, amely közül az egyik hajó nemrégiben 60 meleggel a fedélzetén felborult.
Most akkor hogy is van ez? Hát úgy, hogy az ilyen személyiségtípusú melegek, amennyire nem szeretik a lemondást, annál inkább igénylik a figyelmet, és azt gondolják, hogy sok irigyük lesz, ha a járvány közepén partizni mennek, és arról posztokat tesznek közzé gúnyos szövegekkel.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások