Antoni Rita
3 perc olvasás


„Ezek voltak életem legszebb pillanatai. Mindenki nagyon kedves volt hozzám” – mesélte a sportoló, miközben utolsó versenynapja után elhagyta a párizsi olimpiai falut, majd kissé elérzékenyülve hozzátette: „mint tudjuk, odahaza nem mindig van ez így.” A támadások ellenére Valentina Petrillo optimista. A hazájában korábban zaklatásoknak kitett sportoló számított rá, hogy negatív reakciókkal is találkozik majd.
Szerinte a sport világában tapasztalható transzfóbia a félelmekről szól, és míg J.K. Rowling a női vécék használata miatt aggódik, valójában az író nem tud semmit a transzneműekről. Valentina Petrillo reagált azokra a vádakra is, hogy a transznemű sportolók tönkre akarnák tenni a női sportot, és hogy a férfiak nőként versenyeznének a győzelem érdekében. Szerinte mindezek az állítások a transzfóbiáról szólnak.
Az utóbbi években a transznemű sportolókkal kapcsolatos diskurzus széles körű figyelmet kapott. Számos sportág irányító testülete szigorította a részvételi szabályokat a női elit versenyeken. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság és a World Para Athletics viszont lehetővé teszi, hogy az egyes sportágak saját maguk döntsék el, hogy kit engednek rajthoz állni.
A kritikusok szerint a férfi pubertás során szerzett fizikai előnyök jelentősen megkönnyíthetik a versenyt, amit a transzíció nem kompenzálhat. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a transz sportolók kizárása diszkrimináció lenne. Az aktivisták arra hívják fel a figyelmet, hogy még mindig nem léteznek a témával kapcsolatos átfogó kutatások.
A transznemű nők szerepe a sportban évek óta forró téma világszerte. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a politika jelentős mértékben használja fel ezt a kérdést saját céljaira, sokszor szakmai alapokat nélkülözve. Sem laikusok, sem politikusok, sem sportági szövetségek vezetői nem hozhatnának döntéseket addig, amíg nem születnek hosszú távú, nagy esetszámú kutatások, amelyek egyértelmű eredményeket mutatnak.
Orvosi szempontból az egyik nehézség, hogy a transznemű emberek nehezen vonhatók be ilyen vizsgálatokba. Ráadásul a téma kirobbanása óta még nem telt el elegendő idő, és ami talán a legnagyobb kihívás: ahány tranzíciós folyamat, ahány hormonterápia és nemi megerősítő műtét, annyiféle hatás és kimenetel létezik. Fontos szempont az is, hogy sportáganként nagyon különböző, milyen mértékben számít a testi erő – márpedig a vita gyakorlatilag erről szól. Vannak sportágak, ahol ez meghatározó tényező, másokban viszont kevésbé, vagy egyáltalán nem játszik szerepet.
Sokan úgy vélik, hogy egy „nyitott” (open) kategória jelenthetne megoldást, amelyben bárki indulhatna – nagyjából úgy, mint a nemsemleges mosdók esetében, amelyek mindenki számára hozzáférhetők. Ugyanakkor nem tudni olyan esetről, hogy a tervezésen túl egy ilyen kategória ténylegesen meg is valósult volna nagyobb világeseményen, és hogy ott milyen tapasztalatokat szereztek volna a szervezők vagy a résztvevők.
Az anatómiai tény, hogy a pubertás beindulásával a testi fejlődés is eltérő irányt vesz a két nemnél, kulcsfontosságú kérdéseket vet fel. Számos sportszövetség ugyanis ahhoz köti a sportolók indulását a választott nemi kategóriában, hogy beindult-e már náluk a pubertás. Ha igen, akkor sok esetben kizárják őket, és csak a születési nemüknek megfelelő kategóriában engedélyezik a részvételt.
A probléma ott kezdődik, hogy a világ – és különösen a politika – sokszor ellenzi a pubertásblokkoló készítmények használatát. Ha azonban ezek alkalmazása nem engedélyezett, miközben a részvétel feltételéül szabják, hogy a pubertás még ne kezdődjön meg, ez a két feltétel gyakorlatilag kioltja egymást. Pubertásblokkolók nélkül ugyanis elkerülhetetlenül beindul a testi érés folyamata.
Ez egy rendkívül összetett és érzékeny kérdés, amelynek megoldásához türelemre, társadalmi párbeszédre, alapos kutatásokra és – nem utolsósorban – a politika visszalépésére lenne szükség. Mit tegyünk? Ma erre még nincs megnyugtató válasz.
Jakab István – Magasházi Mónika


Állítsuk meg a homofóbiát! – Érzékenyítő kiadványok és tartalmak terjesztése vidéki LMBTQ közösségek és aktivisták bevonásával

Gyűlöletellenes kampányunkhoz egyszerűen csatlakozhatsz. Oszd meg fenti cikkünket közösségi média felületeiden, releváns csoportokban, majd küldd el nekünk a megosztást igazoló linket (linkeket) vagy képernyőfotót (-fotókat) az identitasmagazin@gmail.com mailcímre. Részvételed segít abban, hogy minél többen megismerjék az ügyet, megosztásod hozzájárul egy mindenki számára elérhető befogadóbb, elfogadóbb közösség kialakításához. Buzdíts másokat is a kampányhoz történő csatlakozásra. Fődíj egy balatoni exkluzív utazás.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások