Antoni Rita
3 perc olvasás

A National Park Service szövetségi útmutatásra hivatkozva levette a Pride-zászlót az emlékműről, azzal az indokkal, hogy a nemzeti emlékhelyeken lévő zászlórúdakon csak hivatalos zászlók – például az amerikai nemzeti lobogó – helyezhetők el.
A döntés széles körű felháborodást váltott ki, hiszen Stonewall a modern melegjogi mozgalom egyik legfontosabb szimbolikus helyszíne. 2026. február 12-én a város több tisztségviselője – köztük Brad Hoylman-Sigal, Manhattan nyíltan meleg kerületi elnöke – aktivistákkal együtt vonult a helyszínre, ahol újra felvonták a zászlót.
Többen hangsúlyozták, hogy a zászló nem pusztán dekoráció, hanem a méltóság, az egyenlőség és az ellenállás jelképe; eltávolítása a queer történelem láthatóságának megszüntetését jelentené.
A Advocate beszámolója szerint a szövetségi kormány azt közölte, hogy az intézkedés jogszerű volt, és nem a közösség ellen irányult, csupán a szabályozás betartását szolgálta.
A helyszín különleges jelentőségét az adja, hogy itt kezdődtek 1969-ben azok a rendőrségi razziát követő tiltakozások, amelyek a modern LMBTQ+ jogi mozgalom kezdetének számítanak.
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.