1/1
  • Jakab István

Államérdekből üldözik a melegeket Magyarországon?

Egy egészen elképesztő cikk jelent meg 2020 októberében a Magyar Nemzetben, ami miatt a Labrisz Leszbikus Egyesület pert indított.


A leszbikus egyesület jó hírneve sérült


Egy a Magyar Nemzetben megjelent tavalyi cikk, a Labrisz Leszbikus Egyesületet pedofil szervezetként emlegeti

„A Meseország mindenkié című könyvet a pedofíliához, a Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. Mert végül is erről van szó. A pedofíliát az áldozat életkora teszi bűncselekménnyé, nem a hetero- vagy homoszexua­litás.”


A Magyar Nemzet fenti eszmefuttatásába torkolló cikke miatt indított pert a leszbikus egyesület, a cikket jegyző Németh György és a napilapot kiadó Mediaworks Hungary Zrt-vel szemben.


Németh a Meseország mindenkié című LMBTQ érzékenyítő mesekönyv kapcsán a miniszterelnök Kossuth rádióban elhangzott melegeket a pedofilokkal összemosó kijelentéseit megmagyarázandó egészen messzire vezető okfejtésbe kezdett.


A cikk első fele a szexuális kisebbségek ideológiai majd genetikai hátterét próbálja boncolgatni – nem sok sikerrel –, olyan érdekes megállapításokat téve, mint például, hogy „a homoszexualitás inkább »férfidolog«”, vagy hogy a melegek sokkal inkább fogyasztanak marihuánát és sokkal több szexuális partnerük van, mindebből azt a következtetést levonva, hogy a szexuális kisebbségi lét kialakulásában – kevés kivétellel – a környezeti hatások szerepe jócskán felülmúlja a genetikai okokat.


A cikk szerint azonban a valódi „kérdés az, hogy van-e valamiféle társadalmi-politikai felelősség abban, megfogalmazható-e államérdek azzal kapcsolatban, hogy e vonatkozásban milyen hatás éri a gyermekeket. A cikk szerzője szerint megadott három opció közül az első az, hogy olyan környezetet kell kialakítani és fenntartani, „amely nem járul hozzá a homoszexuálissá váláshoz, mert a heteroszexualitás az ember biológiai lényegéhez tartozik, amit nincs ok megkérdőjelezni, a homoszexualitás nem másság, hanem sajnálatosság, amelyet az ember nem maga választ, hanem vétlenül örököl és/vagy környezete hatására válik azzá. Az előbbi ellen nincs mit tenni, ám az utóbbi ellen tehetünk, s tennünk is kell.”


Ez elsőre biztosan nem teljesen világos, ezért szétszedtük a szöveget. Tehát „a heteroszexualitás az ember biológiai lényegéhez tartozik.” Ezzel azt próbálja mondani Németh György, hogy a melegek, leszbikusok transzneműek, és a biszexuálisok nem biológiai lények? Hanem mik? Ufók?


Aztán, azt írja a Magyar Nemzet szerzője, „hogy homoszexualitás nem másság, hanem sajnálatosság, amelyet az ember nem maga választ, hanem vétlenül örököl és/vagy környezete hatására válik azzá.”


De a lényeg csak most következik: „Az előbbi ellen nincs mit tenni, ám az utóbbi ellen tehetünk, s tennünk is kell.” Tulajdonképpen ez az az árulkodó mondat, amely lerántja a leplet a lényegéről. Mert ugye tesznek is. De hogy hogy fogják szétválasztani a genetikai és a környezeti hatás miatt meleggé válókat? Persze költői, és értelmetlen kérdés. A lényeg, hogy visszabújjon a szellem a palackba. Ne legyen pride, ne legyen nemváltás, ne legyenek out melegek, ne legyenek szervezeteink, szórakozóhelyeink, se jogaink, és ne legyünk szabadok.


Aztán így folytatódik Németh György szövege: „A miniszterelnök »hagyják békén a gyerekein­ket« felszólítása az első álláspont elfogadása. Tudományos értelemben kizárólag ez megalapozott, erkölcsileg magam is csak ezt tartom elfogadhatónak. De vajon ez miért nem magától értetődő, természetes, részletesebb kifejtést nem igénylő, konszenzusos álláspont? Talán azért, mert a baloldali-liberális-progresszív véleményközeget a tudatlanság fátyla lengi körül.”


Tudatlanság. Innen már csak egy ugrás a pedofil jelző: „Mivel pedig a gyermekek nincsenek abban a helyzetben, hogy képesek legyenek a negatív környezeti hatások kivédésére, a társadalom és a politika, a kormány és a törvényhozás feladata, hogy elérje: hagyják békén a gyerekeinket azok, akik meg akarják akadályozni az alapismeretek, a biztonságot adó egyértelműségek erős bevésését.”


Aztán elhangoznak az ominózus mondatok: „A Meseország mindenkié című könyvet a pedofíliához, a Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. Mert végül is erről van szó. A pedofíliát az áldozat életkora teszi bűncselekménnyé, nem a hetero- vagy homoszexua­litás.”


A Labrisz Leszbikus Egyesület jogi képviseletét a Magyar Helsinki Bizottság látja el, aki így kommentálta a Magyar Nemzetben megjelent mondatokat: „Jól ismert és aljas trükk pedofíliának beállítani az elfogadó társadalomért tett erőfeszítéseket. A szégyenteljes orosz »melegpropaganda-ellenes törvényt« szintén a gyerekek állítólagos védelmével igazolták. Ezek az állítások azonban nélkülöznek mindenféle valós alapot. A gyerekeket éppen attól a bántalmazástól és a kirekesztéstől kell megvédeni, amit az ő védelmükben színleg fellépő gyűlölködő, kirekesztő nézeteket valló felnőttek képviselnek.”


A Labrisz a kötet megjelenése óta rendkívüli mértékben ki volt téve nemtelen támadásoknak, és az érzékenyítő mesekönyvet az LMBTQ kisebbségek elleni gyűlöletkeltésre próbálták felhasználni, ami a transzfób és homofób törvényekben nem csak retorikai-, hanem jogszabályi és alkotmányos szinten is megvalósult.

Kiemelt cikkeink:

Head 3