Alföldi RĂłbert idĂ©n megrendezte a RadnĂłti SzĂnhĂĄzban a FutĂłtƱz cĂmƱ darabot, amely a libanoni polgĂĄrhĂĄborĂș rettenetei elĆl menekĂŒlĆ asszony törtĂ©nete. AztĂĄn a PassiĂłban âĂșjra Ă©rtelmezteâ az evangĂ©liumi tanĂtĂĄsokat. Ăs jön most a HegedƱs a hĂĄztetĆn egy zsidĂł közössĂ©g hagyomĂĄnyaival, Ă©s a kĂ©rdĂ©ssel. Alföldi RĂłbert a Szabad Földnek adott interjĂșt, melynek legjobb rĂ©szeit idĂ©zzĂŒk.
Ăn nem akarok politizĂĄlni â az eszelĆs indulatot, amely itthon felparĂĄzslik minden szokatlan dologgal szemben. Hogy hova tƱnt az emberekbĆl a kĂvĂĄncsisĂĄg?
â Mi vagyunk csak ilyenek?
â Ăn azt lĂĄtom, ilyenek lettĂŒnk. Itt kinyilatkoztatĂĄsok vannak, amelyek nem tƱrik az ellenvetĂ©st, sem a kĂ©rdĂ©st. Itt a gyƱlölködĂ©s tart össze kis Ă©s nagy közössĂ©geket. NĂĄlunk mĂĄr olyanok is tĂ©pik egymĂĄst, akiknek azonos a hitĂŒk, a gondolkodĂĄsuk. A pĂĄrbeszĂ©d a kĂvĂĄncsisĂĄggal kezdĆdik, a tisztelettel a mĂĄsik irĂĄnt. Biztos szentimentĂĄlisabb is lettem.
â Azt hiszem, a nevelĂ©sembĆl fakad a âtradĂciĂłmâ, amely egyszerƱen a normĂĄlis emberi viselkedĂ©s. PrĂłbĂĄlom az embert megĂłvni magamban, megĆrizni, hogyan kell mĂ©giscsak tisztessĂ©gesnek maradni. Az Ă©n falum gyerekkoromban teljesen olyan volt, mint a HegedƱs a hĂĄztetĆn AnatevkĂĄja. SzegĂ©nyeken segĂtettek, aki bajban volt, felkaroltĂĄk, a falu bolondjĂĄt nem bĂĄntottĂĄk, az alkoholistĂĄt hazakĂsĂ©rtĂ©k, ha megtalĂĄltĂĄk az ĂĄrokban. Az összetartozĂĄst az egymĂĄs irĂĄnti felelĆssĂ©g Ă©s tisztelet is mƱködtette. Azt nem tudom, ma ez mikĂ©nt van vidĂ©ken, hagytĂĄk-e a közössĂ©gek ott is, hogy a politika elvĂĄlasszon csalĂĄdokat, szomszĂ©dokat. Pedig a normĂĄlis emberi viselkedĂ©s nem azon mĂșlik, ki milyen istenben hisz, milyen a vilĂĄgnĂ©zete. ValĂłszĂnƱleg az embert kell ĂșjraĂ©pĂteni magunkban, hogy a mĂĄsikban is meglĂĄssuk az embert.
â Tevje ragaszkodhatna a tradĂciĂłkhoz, de akkor elveszĂti a mĂĄsik lĂĄnyĂĄt is, hiszen az egyik mĂĄr nem tud vele tartani a âhagyomĂĄny ĂștjĂĄnâ, Tevje pedig mĂĄr nem tud annyit engedni a tradĂciĂłbĂłl. Nekem az nagyon fontos ebben az elĆadĂĄsban, hogy semmi nem Ărhatja felĂŒl az Ă©letet, a kapcsolatodat a gyerekeddel, de azt sem, kikkel Ă©lsz egyĂŒtt. Semmi. Sem a hit, sem az ideolĂłgia, sem a politika, sem a tradĂciĂł. Pontosabban: a szeretet az, amely mindent felĂŒlĂr
â De hogyan jut odĂĄig az ember, hogy nem kĂ©pes ellenĂĄllni a manipulĂĄciĂłnak?
â NehĂ©z kĂ©rdĂ©s, Ă©s tovĂĄbbra sem politizĂĄlnĂ©k. Popper PĂ©ter leĂrta egy beszĂ©lgetĂ©sĂ©t Pilinszky JĂĄnos költĆvel, aki azt kĂ©pviselte: a pszicholĂłgusok, köztĂŒk Popper, tĂ©vednek, amikor azt gondoljĂĄk, hogy az Ă©letben problĂ©mĂĄk vannak, amelyekre megoldĂĄsok szĂŒksĂ©gesek. Pilinszky szerint az Ă©letben tragĂ©diĂĄk vannak, Ă©s irgalom szĂŒksĂ©ges. Olyan mĂ©ly sebeket ejtettĂŒnk mĂĄr egymĂĄson, hogy ebben az orszĂĄgban konkrĂ©tan irgalomra lenne szĂŒksĂ©g, ami persze nem felmentĂ©s. Legjobban azt utĂĄlom, hogy ez az egĂ©sz, ami itt zajlik körĂŒlöttĂŒnk, velĂŒnk, engem is megvĂĄltoztat, Ă©s rĂŒhellem rajtakapni magam, hogy tudok gyƱlölni Ă©s vadul kinyilatkoztatni pĂĄrbeszĂ©d helyett.
â Ăn ösztönösen vĂĄlasztok darabot. Az Ă©rdekel, amiben Ă©lĂŒnk. Ăs miben Ă©lĂŒnk? A totĂĄlis zƱrzavarban, amelyben a harc arrĂłl is szĂłl, ki a nagyobb hĂvĆ, ki a hitetlen, kinek a hite viszi elĆre a vilĂĄgot, kinek a hite rombolja le azt. KĂ©tsĂ©gtelen, mindhĂĄrom elĆadĂĄs kapcsĂĄn ugyanaz foglalkoztatott: hogyan kellene bĂ©kĂ©ben Ă©lnĂŒnk egymĂĄs mellett. A HegedƱs a hĂĄztetĆn nyilvĂĄnos olvasĂłprĂłbĂĄjĂĄn elmesĂ©ltem: a drĂĄga HollĂłsi Frigyes â isten nyugosztalja â Ă©s a drĂĄga BlaskĂł PĂ©ter teljesen mĂĄst gondoltak a vilĂĄgrĂłl, ezĂ©rt ĂĄllandĂłan âzrikĂĄltĂĄkâ egymĂĄst a Nemzeti SzĂnhĂĄzban. MĂ©gis a legnagyobb szeretet Ă©s tisztelet hangjĂĄn tettĂ©k ezt. A HegedƱs a hĂĄztetĆn falujĂĄban, AnatevkĂĄban jĂłl megfĂ©rnek az oroszok Ă©s a zsidĂłk, a vallĂĄsosak Ă©s a nem vallĂĄsosak. UgratjĂĄk, bosszantjĂĄk ugyan egymĂĄst, ĂĄm nem fordulnak egymĂĄs ellen, mĂg felĂŒlrĆl ki nem adjĂĄk a parancsot, mĂg nem manipulĂĄljĂĄk Ćket.
â Nem telik el nap, hogy ne jutnĂĄnak el hozzĂĄnk a hĂrekkel fĂĄjdalmas törtĂ©netek, gyötrĆdĂ©sek, harcok. NĂ©zze csak azt a hajlĂ©ktalant ott, a padon, aki tavaly mĂ©g könyveket olvasott, azĂłta fölemĂ©sztette az alkohol. Sokszor eltƱnĆdök, hogy tĂz-tizenöt Ă©ve mĂ©g egyĂĄltalĂĄn nem Ă©rintett meg mĂĄsok valĂłdi hite, most azonban nagyon erĆsen Ă©rzem. MondhatnĂĄm azt is, hogy irigylem. Gondolok akĂĄr a pĂĄpĂĄra, akĂĄr a vĂĄci katolikus pĂŒspökre, az evangĂ©likus pĂŒspökre Ă©s a szĂĄmos nĂ©vtelenre, akiket a valĂłdi hitĂŒk indĂt arra, hogy tĂĄmaszt nyĂșjtsanak mĂĄsoknak. Ilyenkor mĂ©gsem a hitet csodĂĄlom a mĂĄsikban, hanem az embert, aki tud szeretni. (KarĂĄcsony Ăgnes interjĂșjĂĄnak szerkesztett vĂĄltozata)