Antoni Rita
3 perc olvasás

"Berlin újabb lépést tett a szexuális sokszínűség elfogadásában" - áll abban a 140 oldalas kiadványban, ami németországi óvodák számára készült.
A tájékoztatót a Queerformat oktatási projekt valósította meg és több részből áll.
A kiadvány első része az alapvető fogalmakat (pl: meleg, leszbikus, transz...stb) magyarázza. Ugyanakkor azt is tisztázza, hogy mennyire fontos már nagyon korai gyerekkorban olyan környezetet teremteni, amely segíthet a kicsiknek a saját szexualitásukat megtalálni egy kényelmes, nem frusztráló térben, ahol nyugodtan lehetnek azok, akik lenni szeretnének mindenféle társadalmi elvárásoktól, vagy sztereotípiáktól mentesen.
A második rész egy gyakorlati segédanyag konkrét élethelyzetekre és a harmadik pedig segédeszközöket tartalmaz pl: képeskönyvek, médiumok, amikről az óvodapedagógusoknak fontos a gyereknek és a szülőnek beszélnie. Utóbbi teljesen érthető, hiszen a világ nagyobbik fele még mindig nem elfogadó, vagy nem érti az LMBT embereket.
Az oktatási anyag azért is egyedülálló, mert korábban még nem volt ebben a témában ehhez hasonló Németországban. Az előszavát Sigrid Klebba, a város ifjúsági- és családügyi államtitkára írta, amiben kiemeli, hogy "a sokféleség és sokszínűség a pedagógiában egyaránt igény és kihívás".
Magyarországon a "Melegség és Megismerés" program foglalkozik hasonló érzékenyítéssel, igaz ők már felnőttebb korosztálynak iskolákban tartanak tréningeket. Azonban csak ott tudnak órákat tartani, ahová beengedik őket és támogatást sem a magyar fővárostól, sem pedig az államtól nem kapnak.

Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások