• Czakó Péter

Másfél millióan a második legnagyobb magyar város pride-ján


A London Pride felvonulás akárcsak a budapesti szintén július 6-án volt megrendezve és ezúttal mi is elmentünk rá.

A felvonulásra regisztrálni kell, mert ha minden szervezetet, céget és magánszemélyt engednének felvonulni, akkor kb. 28 órát tartana.

A budapestivel egy időben tartották Londonban is a pride felvonulást, ahol idén rekordot is döntöttek, mivel 1,5 millió ember vett rajta részt.

Az eseményen annyian voltak, hogy a menethez nem csatlakozhatott bárki, mivel ha a szervezők minden céget és embert engednének felvonulni, akkor kb. 28 órán át tartana. Aki nem jutott be egy cég, vagy szervezet által az minimum 7 fontért tudott rá regisztrálni a limitált helyekre. Idén erről is lecsúsztam, ezért az Oxford Circus metrómegálló kijáratánál néztem.

Már amit tudtam, mert a nézők is tömött sorokban álltak, de kezdjük az elején. Már rég látni szerettem volna a brit főváros pride-ját, de mivel a budapestivel egy időben van, ezért sajnáltam rá elmenni. Idén mégis megtettem, amiben egy kedves régi ismerősöm meghívása is segített, no meg az a sok gyűlölet, és agysorvasztás, amit a magyar kormány a hamis, gonosz propagandájával a magyar társadalom fejében művelt. Egyszerűen borzalmas látni ezt a nagy szellemi leépülést, hogy a rasszizmus teljesen természetes és hiába az évente egyszeri Budapest Pride, ami egy kvázi "örömfesztivál", az csepp a gyűlölet tengerében. Óriási károk keletkeztek a magyarok karakterében. Szóval egyik részem sajnálta, hogy nincs ott, a másik meg nagyon, de nagyon nem.

Berlin-London csupán 1 óra 25 perc repcsivel, utána meg rendesen kiépített busz- és vonat transzfer lehetőség van. A 4 londoni reptérről én a Stansted-re érkeztem, ami jó 1 órányira van a várostól és nagyon nagy, de hála a tavalyi cambridge-i kiruccanásomnak, már rutinszerűen váltottam jegyet a legolcsóbb shuttle-buszra, majd találtam meg az állomást. Rögtön indult is, szóval alig várakoztam.

Majd 1 órás utazás után a Victoria pályaudvarnál szálltam le, majd váltottam valutát. A reptéren nem ajánlották, mivel hasonlóan a többi reptérhez (pl: Liszt Ferenc reptér) nagyon kedvezőtlenül váltanak. Már ez a 3. utam Londonba, de nagyon meglepődtem azon, hogy még 1 óra sem telt el, mióta a Victoria-n leszálltam, de már 4 magyar családot is hallottam beszélni.

Nagyon durva volt! 10 éve amikor először voltam, még alig hallottam magyarokat az utcán, most meg minden órában. Nemcsoda, hiszen a majdnem 9 millió fős lakosú városban a becslések szerint kb. 400.000 magyar él, ami gyakorlatilag a duplája Debrecen, a 2. legnagyobb magyarországi város népességének. Rengeteg magyaroknak szóló program is van és itt rendelkezik a legnagyobb taglétszámmal Momentum Mozgalom külföldön. Őket azért is fontos megjegyezni, mert csak ez a magyarországi párt van jelen külföldön. A többiek ránk se hederítenek.

Amúgy az is mutatja, hogy mennyi magyar van, hogy szinte csak beléjük botlottam. Várost néztem, velük lógtam és buliztam. Körülbelül ennyire volt időm ebben a szűk 5 napban. Az első nap sétáltam, majd mentem a kedves régi haverom, a szállásadóm Tomi munkahelyére, és együtt mentünk hozzá. A 3-as zónában lakik, mintegy 30 percre a belvárostól busszal, ami egész jó, mert minimum 6, de van ahol 9 zóna is van. Nem szimmetrikusan ellipszis a zónák eloszlása. Onnan meg bejutni kb. mint Vácról-Budapestre. Mindenesetre a tömegközlekedés szépen kiépített, bár nehéz volt megszokni a baloldali közlekedést.

Londont amúgy a felvonulás idejére fellobogózták pl: kint volt sok cégnél, a helyi hajó járatokon, egyes minisztériumokon et cetera, et cetera...A közlekedési vállalat (Transport for London) külön plakátokon köszöntötte az eseményt, ahogy a most leköszönő Theresa May is. Még David Cameron előző miniszterelnök vezette be a hagyományt, hogy a miniszterelnök köszönti a pride-ot és beszédet is mond a megnyitón. Idén May-t egy sürgős EU Csúcs elszólította, így szivárványos virágokkal kirakatta a Downing Street 10 bejárati kapuját, majd a közösségi oldalán sajnálatát fejezte ki a képpel és mellékelte a beszédét is, amiben a parádét a nyár egyik legfontosabb programjának nevezte.

Sajnos ezt a bejáratot azonban nem láthattam, mivel az utca már évtizedek óta le van zárva, viszont a szemben levő Védelmi Minisztériumot megtudtam nézni, aminek a tetején ott virított a szivárványos lobogó. Amúgy, csak mellékesen megjegyzem, hogy a brit hadsereg is felvonult a pride-on.

A brit hadsereg felvonulása a London Pride-on 2019-ben

A következő nap már nem egyedül kóvályogtam, mivel a legjobb barátom húga volt az idegenvezetőm, de még mielőtt találkoztam volna vele gyorsan tettem egy kitérőt a Holland Villas Road 22-es számhoz, ahol a kultikus sorozat, a Csengetett Mylord külső helyszíni felvételeit forgatták. Nagyon felemelő érzés volt ott járni az előtt a ház előtt ahol Lord Meldrum és családja lakott!

Kerestük Lord Meldrumot is, de nem volt otthon. Itt volt a kultikus sorozat külső helyszíne.

Pár kép készítése és a legendás mondások felidézése után száguldottam is metróval a már említett találkozóra. Dóri már több éve ott él, imádja a várost és nagyon jó időt töltöttünk együtt. Elvitt Greennwich-be, megmutatta a szivárványos gyalogátkelőhelyet, felmentünk az obszervatóriumba, majd kiültünk ott a Temze partra és néztük a Canary Warf üzletinegyed felhőkarcolóit. Chilleztünk, majd jöttek magyar barátai, azokkal beültünk egy közeli étterembe, ahol kipróbáltam brit söröket, és a végén Dóri egyik ismerősénél kötöttünk ki. Iszogattunk, dumáltunk, lelkiztünk. Nagyon jó volt! Ott is aludtam, majd reggel egyenesen onnan mentem a pride-ra.

Szivárványos gyalogos átkelőhely Greenwich-nél.

Mint írtam korábban az Oxford Circusnál néztem a felvonulást, pontosabban egy régi kedves magyar haverommal, Rolanddal tettem volna, de már nem fértem oda hozzá, mivel ő az első sorban volt, én meg hát kb. az 5.-nél. A végén fel is adtam, csak álltam fel egy járdaszegélyre, hogy minél többet lássak. Kellett nyújtózkodni rendesen. Amúgy fergeteges parádé volt, sok nagyon színvonalas műsorszámmal, felvonult a polgármester Sadiq Kahn és a popsztár Sam Smith is.

Sadiq Khan, London első muszlim polgármestere személyesen köszönti az eseményt és fel is vonul.

A szállásadóm szintén performanszot adott elő a meleg evezőscsapatával, amiért a pasi nagyon izgult, hiszen ő koreografált, de aztán hatalmas sikerük lett.

Olyan sokan voltak, hogy néha mozdulni se tudtam az utcán, próbáltam kaját venni, de mindenhol csak sorok fogadtak. Ekkor találkoztam egy másik régi kedves ismerősömmel, Milánnal, akivel sikerült beülni az egyik helyre kajálni. A srác nagy példa nekem, mert amikor megismertem sok éve Magyarországon azon volt, hogy egy férfit találjon, aki eltartsa, majd az anyja kizavarta Londonba, ami nagyon jót tett neki emberileg. Volt gyári munkás, takarító, közben elvégzett egy egyetemet, most egy orvosi laborban dolgozik és megy az orvosira. Abszolút példa nekem! Egy igazi sikertörténet az élete és jól mutatja, hogy mennyit nevelhet az ember személyiségén az, ha egyedül külföldre küldik, hogy megéljen. Előírnám az összes riszapicsa magyarországi 20-on éves meleg srácnak terápia gyanánt. Fiatal nem leszel örökké és ha nem építesz valamit akkor cseszheted az életedet.

Miután Milántól elváltunk, végre találkoztam Rolanddal, akivel egy sushi bárba ültünk be, elmondta hogy van. Könyvelő, előléptették és esze ágában sincs visszaköltözni Magyarországra. Nagy város, de meglehet szokni az olyan zárkózott embereknek is mint ő és telis-tele van érdekes, izgalmas dolgokkal. Közben a menet is végetért, Tomi meg írt, hogy egy csapattársa a lakásán bulit tart, ahová engem is felírt a vendéglistára.

Vendéglista egy házibulin? Igen, mert az illető nagyon kitett magáért. Eleve a lakás a Soho-nál levő meleg negyedben volt, ahol még külön erre az alkalomra szerződtetett személyzet is volt, a leggyönyörűbb magas meleg srácokból. Volt ruhatár, koktélbár és tetőtéri teraszos parti és ja mindez ingyen. Sok házibuliban voltam, de ilyenben még sose. Olyan volt, mint amit az amerikai filmekben láttam. Szóhoz se jutottam. Rengeteg emberrel ismerkedtem, beszélgettem. Az egyik helyes személyzetis tag teljesen oda volt azért, hogy Berlinben élek, ahol a Berghain is található és alig várja, hogy a párjával végre menjen.

A meleg negyed amúgy csurig volt emberekkel, megmozdulni nem lehetett, így kerülni kellett, hogy a lakáshoz eljusson az ember. Az utcákon amúgy nem volt atrocitás, sőt muszlim melegek is voltak, az egyik menetet őrző biztonsági őr pedig szintén turbános muszlim volt. Mászkáltak köztünk, senkinek sem ártottak, szóval a magyar gyűlöletpropaganda elmehet a búsba és azok a legostobábbak akik beveszik a hazugságaikat.

Amúgy nem a Soho meleg negyede nem az egyetlen, mivel Dél-Londonban szintén kialakult egy spontán Igazi multikulti London, mint Berlin, ahol az összes nemzetiség, vallás mind jól elfér egymás mellett. Imádom!

Az este folyamán megismerkedtünk egy fekete sráccal, aki rezidens dj drag queen-ként az egyik meleg helyen és be is vitt volna minket listán a meleg helyre, ahol dolgozik még aznap este, de már olyan fáradtak voltunk, hogy inkább hazamentünk aludni. Másnap még igyekeztem megnézni annyi nevezetességet amennyit tudtam. Voltam pl: a Királyi Operaháznál, ahol szintén ki volt rakva a zászló. Csak emlékeztetőül, hogy tavaly a Budapesti Operaháznál levették a műsorról a Billy Elliot darabot, mivel szerintük propagálta a homoszexualitást. Óriási botrány volt belőle, ami a külföldi sajtót is megjárta. Itt azonban számos színházon is kint volt a közösségünkre jellemző zászló, ahogy múzeumokon is pl: a Britisch Múzeumon, ahová sikerült bejutnom.

A világszerte híres épület bár ingyenes, de kell kb. 1 nap, hogy az ember bejárja rendesen és még több hogy értelmezze. Ennyi egyiptomi múmiát, szarkofágot és görög vázát még nem láttam. Szédületes mennyi mindent összeszedtek és nagy élmény volt, de az egyik legjobb dolog az volt, amikor a Rossette-i követ láttam. Ez a műkincs ami tulajdonképpen egy gránitkő volt a kulcs, melynek segítségével megfejtették az egyiptomi hieroglifákat az 1800-as években. Ugyanakkor láttam görög városrészleteket, és az első ismert könyvtárból darabokat, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer az életben szánjon rá időt és nézze meg. Fantasztikus élmény!

Az épületre 1,5 órám volt, tehát van amit csak futtában láttam, viszont utána kimentem a Temze partjára sétálni, közben megnéztem a Szent Pál Katedrálist, ahol 1981-ben a mostani trónörökös Charles házasodott Lady Diana-val. A hercegnő később a leghíresebb angol királyi családtag lett lazaságával és azzal, hogy kiállt az olyan kényes ügyek mellett, mint az AIDS-es emberek helyzete. Ez a 80-as években azért eléggé úttörő elképzelésnek számított, és a királyi család többi tagja hallani sem akart róla, ma meg már az egyik királyi családtagnak volt már a meleg esküvője is és a néhai hercegnő gyerekei is az LMBT jogok mellett állnak ki. Akárki akármit is mond, pontosan ezért volt felemelő számomra az, hogy olyan helyen járok, ahol anno Diana is járt valamikor. Számomra a mai napig világsztár!

Vajon mit tenne ma Diana? Felvonulna ő is a pride-on? Nagyon valószínű, hogy igen!

A templom után a Tower Bridge-nél fejeztem be a sétámat, ahol sikerült azon ritka pillanatok egyikét elkapni, amikor a híd rámpáit felnyitják és hajó megy át alatta. Ezután a metró felé menet még kívülről megnéztem a Tower-t, de bemenni se ide, se a Westminster apátságba már nem volt időm.

Este Tomival kitaláltuk, hogy menjek ki a reptérre, becsekkoltam a repülőre, megvettem a transzferbuszra a jegyet, majd pár órát aludtam, és húztam ki a Stansted-re. Jó tanács, hogy mindenképp vedd meg előre a reptéri buszra a jegyet a neten, mert egyrészt olcsóbb, másrészt ha olyan hajnalban mész mint én, akkor helyben nem lehet megváltani.

A reptéren még kellemes meglepetésként ért a "Gender-neutral restroom", ami csak megkoronázta a londoni utamat. Nagyon jól éreztem magam! Tele vagyok számtalan élménnyel és remélem még el tudok jutni a brit fővárosba. Nem azért mert nem tudnék, hanem mert számtalan más hely is van a világon, amit mind szeretnék megnézni.

Nagy tanulság volt számomra az is, hogy hiába nagy a pride, de nálam kb. 1 millió ember a lélektani határ és azt is néznem kell, hogy milyen tereken vonulnak, mert itt berlinben a Tiergarten-nél simán eloszlik, de egy szűk belvárosban azért kényelmetlen tud lenni egy ekkora embertömeg. Mindenesetre ez nem von le cseppet sem az élvezeti faktorából. Óóó csodálatosan éreztem magam! Madrid óta nem volt ilyen jó külföldön!

Utószónak még elmondanám, hogy mondanom se kell, hogy mindazok a magyarok akikkel, ott találkoztam senki sem tervezi, hogy visszaköltözik és nem is hiszem, hogy ez bármikor is megváltozik, amíg a szélsőjobbos Orbán kormány van hatalmon, aminek egyik legfőbb célja az emberek elbutítása, hogy aztán feltétlenül rájuk szavazzanak. Igaz a mostani Budapest Pride békés volt, de ugyanakkor folyamatosan próbáltak betörni a menetbe az ellentűntetők, másnap meg a Fidesz parlamenti frakcióvezetője ismét az LMBT emberek ellen beszélt.

Reméljük egyszer változik és ugyanolyan nyitott szellemiségű város lesz Budapest mint Berlin, vagy London!

#LondonPride #CsengetettMylord #szivárványoszebra #queerinfo

Breaking News:

ffffff