Antoni Rita
3 perc olvasás

Frissítve: 2020. jún. 22.

A második világháborúból származó ritka felvételeken látható pucér tengerészgyalogosok a háború egy másik oldalát mutatják.
Az emberi poklot bemutató, gyorsan pergő képsorok felrobbanó bombákat, sárosan menetelő katonákat, csont sovány embereket és számtalan szörnyűséget idéznek meg. Tökéletes ellentétét annak a fotó gyűjteménynek, amelynek második kiadása pár hónapja jelent meg a Taschen kiadó gondozásában.
A Los Angelesben élő fényképész, Michael Stokes által aukciókon és árverési oldalakon évek alatt gyűjtött több, mint 500 darabot számláló eredeti fotóból összeállított válogatás a II. világháború jól ismert kulisszái mögé kalauzol. Azokra az intim, bensőséges és haveri pillanatokra nyit ablakot, amelyek a háborús konfliktusok mellett zajlottak az épp hogy felnőtté érett katonák között.



A felvételek nem aktfotósok munkái, minden homo-erotikus felhang nélkül értelmezendők! Mindösszesen azoknak a hadfiknak az egyszerű fényképei, akiknél valamilyen oknál fogva volt egy kamera és szerették volna dokumentálni azokat a derűs és zavartalan pillanatokat, amikor nem kellett a összecsapásokra gondolniuk és történetesen éppen ruhátlanul vagy hiányos öltözetben voltak.
A felvételeken ausztrál, angol, francia, olasz, orosz és amerikai gyalogosokat és tengerészeket láthatunk, ahogy a Csendes-óceán partján ugrándoznak a homokban, nem mindennapi helyeken tisztálkodnak, tavakban és folyókban lubickolnak, barakkok előtt pózolnak vagy simán csak csoportokba verődve élvezik a fiatalságukat.

Az album bevezetőjét a 89 éves ex-tengerész, Scotty Bowers írta, aki arról értekezik, hogy a katonák között a háborúban kialakuló kapcsolatok mennyire elmosták a melegség és heteroság közötti határokat, valószínűleg pont annyira, amennyire ezek a fotók fogják árnyalni elképzeléseinket a háborúskodás iszonyatáról.
My Buddy. World War II Laid Bare
második kiadás, szerkesztette: Dian Hanson
Taschen, keményfedeles, 320 oldal
#könyv #kultúra #férfiak #fotográfia #aktfotó #szexualitás #barátság #háború #SzabóMBence #rainbotainment
Támogass minket egy megosztással!
Mert semmi sem veszélyesebb egy rendszerre, mint a szeretet, az önazonosság és a közösség ereje.
Ha van propaganda, amitől félni kell, az nem a szivárványzászló, hanem az, amelyik elhiteti velünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha csendben maradunk.
A „melegpropaganda” valójában láthatóság, önazonosság, jogkövetelés – és ez bizony szexi.
Hozzászólások