Ti is szoktatok számadás csinálni? Szoktatok tervezni, hogy konkrétan mit szeretnétek elérni egy adott időszakon belül az életben?
2015-ben költöztem ki Berlinbe, és ezért úgy döntöttem, hogy az eltelt időszakkal tartok számvetést.
Már fél évtizede költöztem a német fővárosba és értékeltem az ezalatt eltelt időt, hogy mit értem el, és mit szeretnék a jövőben megvalósítani.
Előre leszögezem, hogy nem hencegni akarok, de idén töltöttem be a 40-et, és számadást készítettem, mit értem el és még mit tudok tenni annak érdekében, hogy minél tartalmasabb legyen az elkövetkező 50-60 esztendőm. Mert legyünk őszinték még kb. ennyi van hátra a földilétemből és érdemes lépésről-lépésre megnézni még mit tudok megvalósítani.
Amikor kiköltöztem a családom és a közeli barátaim sokat segítettek, bátorítottak. Kaptam egy jó lehetőséget és választhattam, hogy vagy elindulok, vagy maradok, de akkor valószínűleg olyan szegény leszek mint a templom egere. Voltak ugyanakkor, akik irigykedve mondták, hogy úgyse sikerül, meg biztos pár hónap múlva visszaköltözök.
Hát biztos utóbbiaknak „igazuk” lett, mert a kezdeti nehézségek ellenére, ma már van egy biztos, jól fizető állásom és azon a területen dolgozok, amit imádok, mivel szervező vagyok.
Barátaim is lettek itt idővel és persze itt él a legjobb barátom is a párjával, ami hatalmas segítség érzelmileg. Nagyon társaságfüggő vagyok, odahaza rengetegen vettek körbe és ez az új lakóhelyemen sokáig nagyon hiányzott.
De nézzük tételesen azokat a dolgokat amikre azt gondolom, hogy kiemelkedőek az eddigi berlini korszakomból.
Ahogy írtam, van egy nagyon király munkám, mivel programokat szervezek egy közösségi házban, és a havi fizetésem a magyar nettó átlagkereset többszöröse. Mindezt megteremteni nem volt egyszerű, mivel először is meg kellett tanulnom németül és amíg nem fejlődtem fel egy bizonyos szintre, addig irodákat takarítottam. Persze vannak rosszindulatú itteni magyarok is, akik azt terjesztik, hogy peronokat mostam fel, mivel a Deutsche Bahn-nál is dolgoztam, viszont adok 1 milliárd Eurót, ha bárki is ezt bebizonyítja. Ott ugyanis a Hauptbahnhof-on voltam a két irodaépületben.
Ehhez kapcsolódik, hogy kiraktam a környezetemből a mérgező embereket. Amikor kitelepültem a régebbi elveimet is feladva bárkivel barátkoztam aki magyar, mivel a nyelvet egyáltalán nem beszéltem. Nagy hiba volt, mert sajnos olyanokat is beengedtem a privát szférámba, akiket nem kellett volna és azzal „hálálták” meg még a szívességet is, hogy agyba-főbe fúrtak a hátam mögött.
Az egyik ilyen kiemelkedő "kavarógép" régebben a hazai LMBT-világban dolgozó régi motoros emberke volt, aki sírva hívott fel, hogy kihozták, de nem talál itt munkát, majd amikor bevittem az akkori munkahelyemre takarítani, azt azzal „köszönte meg”, hogy összeugrasztott a legjobb barátommal és azt folyamatosan heccelte ellenem. Ebben az esetben tanultam meg azt, hogy nem véletlenül nem kerestük odahaza egymás társaságát.
Mint kiderült az ilyen húzások nála zsigerből jönnek. Valóságos „profilja” az illetőnek, az hogy másoknak árt. Ugyanakkor az összes többi olyan egyéntől is megszabadultam, akik a szemembe mosolyogtak, majd a hátam mögött lehúztak és keresztbe tettek nekem.
Berlinben tudtam meg azt is, hogy igen is vannak olyanok, akiknek az az életük, hogy a munka után másokat fikáznak és ebben ki is merül a mindennapi tevékenységük. Se sport, se más hobbi, se különösebb közéleti dolog, csak a mások gonosz kritizálása az egész létük.
Ők is meglelik a maguk közegét, csak engem kerüljenek el jó messzire és nem, nem vagyok egyedül, mert ahogy odahaza, úgy itt is komolyan megszűröm a körülöttem levőket. Inkább kevesebb, de az minőségi barát legyen.
Jobb ha megszabadulsz az ilyen figuráktól és olyanokkal veszed körbe magad, akik motiválnak pl: Viktor barátom jár főiskolára és jó látni mennyire élvezi. Sokszor megoszt a projektjeiről, amiket nagy odaadással készít el és nagyon jó tanuló is. Ugyanebből az indokból is járok konditerembe, ahol mások kemény munkája, kinézete bizony eléggé ösztönöz arra, hogy én is olyan lelkesedéssel tréningeznek mint ők.
Hogy lefoglaljam magam a munka mellett odahaza is millió dolgot csináltam ilyen volt pl: a tánc is, amit hosszas rábeszélés után újrakezdtem és latin csoport formációval azonos nemű versenytáncban Európa bajnoki bronzérmes lettem, ami az egész táncos "karrierem" legnagyobb sikere, azonban egy idő után már nem volt motivációm, így szépen abbahagytam.
Na és akkor jött az Identitás! A magazin részéről Jakab István keresett meg 2017 tavaszán, hogy új LMBT online magazint indít, és szüksége lenne egy külföldi tudósítóra is.
Az első cikkem egy sima élménybeszámoló volt arról, hogyan éltük meg itt helyben a németországi melegházasság parlamenti megszavazását, és azóta már megszámlálhatatlan írásom jelent meg az oldalon. Még az újságíró igazolványt is kiváltottam.
Tudom, hogy nem vagyok egy Pulitzer-díjas újságíró, de ahhoz képest mennyire lesilányították a hazai újságírást, ahhoz képest egy jó középmezőnyben vagyok és ráadásul sokszor olyan dolgokról írok, amikről odahaza talán még nem is hallottak. Élő bejelentkezéseket is szoktam készíteni különböző események kapcsán.
Visszatérve az eredeti témához, a hírportál is nagyon jól leköt és valamelyest megmaradt ezáltal a kapcsolatom a hazai LMBT-világgal. Ráadásul idén az Identitás Magazin főszerkesztő-helyettese lettem, amit már korábban is kérhettem volna, de inkább megvártam amíg kiérdemlem. Nagyon jól esik és imádok írni! Jó érzés, hogy az anyagaimban kicsit magamból megoszthatok. Cikkeim kicsit a lényem részei is.
Végül meg kell említenem a Momentumot is, ahol idén a helyi szervezetben elnökségi tag lettem. Az elején írtam, hogy voltak rossz tapasztalataim itteni magyarokkal, de ez az a csoport, ahol normális, jó fej magyarokat ismerhettem meg. Nem mindenkivel vagyunk haj de nagy barátok, de a világhoz való hozzáállásuk abszolút példa, és pörögnek ezerrel. Velük sok esemény lelkileg nagyon felüdít, így tudom ajánlani bárkinek hogy csatlakozzon hozzájuk. Belőlük is sok inspirációt nyerek. Ilyen volt pl: a tavalyi nemzetközi találkozó, ami egy óriási „energiafröccs” volt számomra.
Ezek amikre legfőképp büszke vagyok, hogy megvalósíthattam itt Németországban; az elkövetkező 5 évre pedig a következő célokat tűztem ki magamnak.
1. Tartós párkapcsolat.
2. A munkám mellett szeretném a rendezvényszervezésben a maximumot kihozni magamból. Gyerekként az volt az álmom, hogy Grammy gálát szervezek majd és remélem sikerül hasonlóan nagy produkciók főrendezőjévé válnom. Imádok szervezni! Ez az életem!
3. Német állampolgárság.
4. A személyi edzői tanfolyamot végre elvégezni.
5. Ez a pont kapcsolódik az első kettőhöz, mert szeretnék valamelyikből vállalkozást indítani.
6. Körbeutazni a világot, amire igazából most is lehetőségem van és megyek is havonta egyszer (járvány idején nem), viszont ezt főleg a kontinensen belül teszem meg. Szeretnék távolabbra is menni pl: sétálni a Kínai nagy falon, de egy világ-körüli út is bakancslistás.
Hát egyenlőre ennyi! Először tervezek meg ennyire valamit. Lehet előbb kellett volna. Mindenkinek ajánlom, hogy vizsgálja meg magát, hogy mit tudott letenni az asztalra az elmúlt X esztendőben és mit szeretne záros határidőn belül elérni. Ezekben pedig ne szégyelljünk tanácsot kérni a közvetlen barátainktól, vagy akár szakembertől (pszichológus, coach), mert ők jobban látnak minket és talán olyan dolgot is észrevesznek bennünk, amit mi magunk nem.
Támogass minket egy megosztással!
